Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

sokan jelentős szerepet töltenek be szocializmust építő társadalmunkban. A mostani tanári kar, folytatva az elődök áldozatkész munkájt, rendszerünkhöz hű, jól képzett embereket nevel. Erre garanciát érzünk, ha elolvassuk a Jubileumi Évkönyu-et. Erre utal, ha áttekintjük a tanárportrékat, a pártalapszervezet és a KISZ-szcrvezet történetét, az egészségügyi szakközépiskola, a levelező tagozat, a szakmunkások szakközépiskolája beszámolóit, a kollégiumokban folyó élet leírását, a tanulóifjúság kiemelkedő eredményeit. Amikor meghatottan lapozom az emlékezés sorait, az iskola történetének lapjait, kívánom — tudom így lesz -, hogy a mai fiatalok a tudományos-technikai forradalom hatalmas eredményeinek alkalmazására képes, a haladó hagyományokat ápoló boldog emberek legyenek. Vegyék át a haladás fáklyáját az előző nemzedékektől! Hcgyesi János és új füzete, a „Miért jöttem el?" ELEK LÁSZLÓ Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a nyolcvanadik évéhez közelítő Hegyesi Jánost. Köszöntjük pedig harmadik kötete, a Miért jöttem el? megjelenése okán. amelyet 1977 végén adott ki a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya, Ambrus Zoltán szerkesztésében. Finom jeladás ez a kis vékony füzet. Egy sajnálatos módon torzóvá vált életpályának pompás, retrospektív dokumentációja, egy közéletiségre termett ember önigazolása. Őszinte és hív tanú a múltból és a múltról: a Sárrét nincstelen földmunkásainak nyomoráról és a szegénység közepette is megőrzött magasfokú erkölcséről. Magabiztos hit és emberi tisztaság, szép osztályhűség és a felismert társadalmi igazságok megalkuvás nélküli hirdetése, erő és bátoság, az úri Magyarország ellen vívott harc kiildetéses vállalása a demokratikus átalakulás jogos igézetében, majdan annak - szélesebb horizonthoz jutva - harcos, tudatos védelme jellemzi darabjait. Szerkesztője szerencsés kézzel válogatott: együtt mutatja be a költőt (akit 1942-ben a Zord időben, majd 30 év múlva a Feleljetek nekem! című kötetekből már megismerhetett az ország) és a közéleti embert, méghozzá súlyos, emberpróbáló időben, Hegyesi legaktívabb időszakában: az áhított társadalmi átalakulás nehéz harcaiban és a népünk új Mohácsát követő serény országépítés lelkes forradalmár katonái között, így kapunk az eddigi kiadványokénál teljesebb és hitelesebb képet róla, világosan érzékelve a szó és a tett egységét, az élet és a költészet egy tőről fakadását. Azt az igazságot sejtve meg, amelyet Veres Péter így fogalmazott: „Hegyesi János nem tud mást mondani, mint amit gondol". Tagadhatatlan, mint költőről nem nyújthat sok újat a válogatás. Az itt közölt 9 vers közül mindössze egy van olyan, amely nem szerepelt az előző kötetekben. Éppen a címadó, amely szinte tüntető módon igyekszik igazolni írójának a költészet rendeltetéséről vallott szigorú elképzeléseit. Azt, hogy számára nem a keresett szavak és találó hangulatok finomsága, nem a szómágia bűvölete miatt, hanem mint a társadalomformáló eszmék sajátos terjesztésének és tudatosításának hasznos eszköze volt fontos mindig a vers. Ez magyarázza azt is, hogy sohasem ontotta fölös bőséggel. Csak akkor írt, amikor különösen időszerűnek érezte gondolatait, amikor szűkebb, majd egyre táguló környezetében, kezdetben mindenekelőtt a füzesgyarmati Földmívelő és Munkásegylet tagjai között, akart hatni és agitálni velük. A magánember érzései ritkán követeltek hangot citeráján. Gondolatai ilyenkor is minduntalan közösségi, közéleti síkra emelkedtek. Sokkal keményebb fából faragták, de meg sokkal szemérmesebb is volt annál, semhogy öncélú, lágy lírai vallomásokba fojtsa, s másokkal is közölje legbensőbb szubjektív emberi érzéseit. Sokszor figyelmeztette komisz sorsa is: bánjon csínján az apró örömökkel. Őrizze és tartsa meg önmagának, hiszen az elnyomott emberek számára arra valók, hogy az élet terhét és sivárságát a nagyon nehéz órákban elviselhetővé tegyék. Férfias hangvételének megtalálását nagyban elősegítette, hogy fellépése idejére már tisztázódott a vele azonos gondolkodású népi írók politikai célkitűzése, s ez az egyszerűen, egyértelműen megfogalmazott, bátor hangvételű, közérthető politikus verseket igényelte és sürgette a költőktől. Bizonyára szépítenénk azonban a valóságot, ha a hang399