Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

75 éves a gyulai gimnázium és szakközépiskola LANTOS TIBOR A régmúlt időkre való emlékezés előrehaladott emberi életkort feltételez. Meghatározott körülmények között azonban kellemes a visszaemlékezés. Amikor szívesen vállalom, ezt az a ragaszkodás sugallja, az a sok kellemes gyermekkori élmény, amelyet valaki abból az iskolából, hajdani Alma Mater-ból hoz magával, ahol jól képzett tanárok, gondosan nevelő s mindig érző emberek egy életre felkészítették. Részemre a gyulai gimnázium volt az, ahol mély ismereteket szereztem a természettudományok köréből, egyben egy életre megszerettem a társadalomtudományokat, s a kiváló tanári kar hatására e két terület együttes művelésére is alkalmassá váltam. Századfordulókon az egész emberiség számadást végez. Felméri az eredményeket, áttekinti a várható jövőt. A gyulai gimnázium alapítása körüli buzgolkodás, sok-sok próbálkozás után, a századforduló éveiben vezetett sikerre, s iskolánk azonnal az ezredforduló után ioo éves fennállását ünnepelheti. Egy viharsarki gimnázium életében azonban a jelenlegi 75 év is már eseményekkel dús, történelmi kor, amely feltétlen megérdemli a megemlékezést. Ez a visszaemlékezés, az iskola történetének, fejlődésének összegezése található meg a 75 éves gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola szép, ízléses kivitelű, 136 oldalas, 1978. évi kiadványában. Emlékezés és számvetés is ez a kötet. Üdvözli az egykori és a mostani tantestületet, az öregdiákokat és a jelenlegi tanulóifjúságot. Tiszteleg a közelmúltban elhunyt tanárok emléke előtt. Szól a múlt eredményeiről és kudarcairól, bemutatja a jelen törekvéseit, és a jövőbe tekint, az „emelkedő út" felé, mely a „méltó hatalom" csúcsára vezet. - Említi a bevezetőben Janecskó János, a jelenlegi igazgató, s ez egészében fedi is a tartalmat. Gyula városa már 1313-tól kezdve küzdött azért, hogy megteremtse a magasabb iskoláztatás feltételeit. Több évszázados kitartó küzdelem után, 1903. szeptember 4-én végülis megnyílhatott a gimnázium. Az évszázados óhaj beteljesülése azonban még nem hozott gondtalan éveket. A Békés megye sarkában, nemzetségi vidéken missziót betöltő gimnázium éppen csak útjára bocsátotta első végzett növendékeit, máris kitört az első világháború, s megakadt az iskola fejlődése. Majd a háborús károkat alig kihevert iskolát sújtotta a második világháború. Sok minden kezdődött elölről... De az elmúlt három évtized már a rohamos fejlődésé. A történelmi eseményeket tükrözik a tanulói létszám, a tanári kar összetételének változásai, az iskola bővülése. A tanári kar az oktatás mellett mindig szerepet vállalt a város gazdasági, kulturális életében, a tudományos munkában, a felnőttek képzésében. Az oktatott tanulók pedig számos országos sikert értek el. A második világháború után gyakorlati oktatás, a felnőtt oktatás, majd a szakközépiskola bevezetése, a reformok végrehajtása sok gondot, nemes feladatot adott, amely teljes eredményre vezetett. Napjainkban a gimnázium és egészségügyi szakközépiskolában nyugodt légkörben, megértő bizalom jegyében könnyebb a munka. A növekedéssel, reformokkal járó problémák sorra megoldódnak. Bizalommal tekinthetnek az új tanítási renszer, a tananyag és tanterv változásai elé. Talán most érződik a legjobban, hogy az iskola nem elszigetelten, magának élő intézmény. Minden gondjában osztozik a város társadalma, eredményeit számon tartják, sikereit dicsérik. A gimnázium és szakközépiskola éppen így lehet az élet iskolája. Az élethez pedig hozzátartozik az állandóan jobbra való törekvés, küzdelem a még szebbért, az emberibb jövőért. Ezt tettük mi is, akikről hajdan gondoskodott az iskola tanári kara. Mi, akik az előírt tananyag elsajátítása mellett megismertük az iskola szomszédságában munkalehetőségre várakozó napszámosokat, az iskola előtti piactéren a város és környéke lakóit, a régi parasztok és iparosok életét, a városi haladó mozgalmakat, s közben a világháborús nehézségeket vállaló, majd a szocializmust építő emberekké nevelkedtünk. A gyulai gimnáziumból kikerült első, acélozott emberek nemzedéke már jórészt befejezte pályafutását. A második világháború táján és azt követőleg végzettek életük delén tartanak. Közülük 398