Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

Milorad Jankovic: Maros menti ének A Pero-lázadás regénye Ford. Csuka Zoltán. Bp. 1977. 537 oldal. Európa Könyvkiadó ,, Századok-emberek" sorozat SZABÓ FERENC Az Alföld déli részét átfogó 1735. évi parasztmegmozdulás, amelyet Bckcs megyében a békésszentandrási kuruc felkelés tágabb kereteként szoktunk emlegetni, megragadó erejű, maradandó irodalmi megörökítést kapott. A Belgrádban élő Milorad Jankovic széles történelmi tablót festett, alapos forrástanulmányok alapján, a modern regényírás eszközeivel. A sodró lendületű, mozgalmas, öt részre és rövid fejezetekre tagozódó kötet kiváló írói teljesítmény, az utóbbi évek egyik legjobb magyarra fordított történelmi regénye. A könyv cselekménye 1734 táján kezdődik. A török visszaszorítása után megszervezett marosi határőrvidéken, a katonai központ szerepet játszó Aradon; a szerb határőrök egyik kisebb erősségében, Péró granicsár kapitány székhelyén, Pécskán; s egyes szálai szerint Szegeden és Békésszentandráson. Az események főbb színhelyei mindvégig ezek a városok és falvak maradnak, a lázadás kitörése után visz el bennünket az író Gyulára, az erdőhegyi csata színhelyére, a tótkomlósi-pitvarosi területre és Budára. A helységnevek felvillantása jórészt a cselekmény menetét, a Pero-felkelés történetének fő mozzanatait és tartalmát is emlékezetünkbe idézi. Az Alföldnek ez a tája a súlyos feszültségek, a népi elégedetlenség egyik gyűjtőpontja. \ több felé ágazó ellentétek eredőit az ozmán ux. 'om megszűnése utáni állapotokban, a gyarmatosi. í Habsburg-uralom által kiépített rendszerben, a n^ űzeti szabadságtörekvések körmönfont és kímélt.'en letörésében, a birodalomban élő népek egyma ellen uszításában találhatjuk meg elsősorban. Mindezeket tovább súlyosbította a földesúri hatalom erőszakos újjászervezése, a jobbágyrendszer restaurálása a terhek viselésétől elszokott vagy éppen a kisebb teherviselés ígéretével a gyér lakosságú alföldi részekre csábított lakossággal szemben. A sok vért látott, hosszantartó létbizonytalanságot, gyakori menekülést és mindennapos fenyegetést átélt jobbágyságot a Rákóczi-szabadságharc időszakának emléke, az emberibb és szabadabb élet F szelleme, a zsaroló és kegyetlen német urakkal és katonáikkal való szembeszegülés vágya hatotta át. Rákóczira várva, őt követve akart leszámolni a közvetlen elnyomókkal. Milorad Jankovic regénye is ezt a helyzetképet sugározza, kevés szóval, de célratörően és írói hitellel, a forrásokra alapozva. Az ellentétek bonyolultsága, másfelől pedig a német iga alatt szenvedő népek sorsának jobbrafordítása, szabadságuk visszaszerzésének tragikusan súlyos nehézségei éppen a regény kapcsán világosodnak meg az eddiginél jóval árnyaltabban a magyar olvasó előtt. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy népünk történetét voltaképpen csak önmagában vizsgáló feldolgozások kerültek hosszú időn át a kezünkbe. Keveset tudunk a szomszédos, velünk közös történeti sorsot viselő népek múltjáról, s nem eleget az összekapcsoló szálakról. Elegendő ennek igazolására az alföldi szerbség és a magyarság kapcsolatának a múlt századi történeti munkák szemleletét még sokban ma is követő megítélésére gondolni. (Újabb munkák ugyanis csak kis számban vannak, s ha akadnak is, eredményeik szélesebb körben nem terjedtek még el.) A délszláv elemeket összefogó „rác" megnevezéssel illetett - főként katonai szerepéről ismert - etnikumról a ma is gyakran forgatott Békés, Csanád, Csongrád, Arad megyei monográfiák eléggé negatív beállításban emlékeznek meg a török uralom utolsó szakasza és a kuruc idők kapcsán. Részint kegyetlen segédcsapatoknak, másfelől - a félhold uralmának megszűnte után - a németeket kiszolgáló, rablásból és sarcolásból élő, munka helyett katonáskodó, rettegett népségnek ábrázolják. Arról c ak mellesleg szólnak ezek a munkák, hogy ezek a délszlávok földműveléssel és állattartással is foglalkoztak, vagy arról, hogy Gyulán pl. külön,,rác" község is létezett, önálló tanáccsal. A régi munkákban általánosan kísért a merev, magyar szempontú szembeállítás, olyanféle fogalmazásban, hogy a Habsburgokat szolgáló szerbek méltatlanul kaptak különféle kiváltságokat, s a németek szívesen elnézték nekik a magyarok zaklatását. A kuru396