Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

cionális viszonyáról, az anyagi érték humánumáról.) A módszertani igénnyel megírt összefoglalás legértékesebb része a harmadik fejezet. Ez az életvitel elveinek rendszeréről szól. Az életvitel - eléggé rossz kifejezés - alapja a munka és az emberi kapcsolat. Mindkét tényező az emberi élet teremtő, alkotó tevékenysége. Ebben az alkotó tevékenységben kap helyet, épül be a gazdasági, társadalmi, kulturális „helyzet", a helyzet megfogalmazta igény. A munkával lehetünk elégedettek, illetőleg elégedetlenek; a munka képviselhet értéket (egyénit, sajátosat és közösségit, általánost), lehet értéktelen. Ettől függően válik a munka, illetve a munka értéktartalma cselekvéseinket - mondhatnánk : az életmódot meghatározó - cselekvési elvvé. Az emberi kapcsolatoknak, az emberi együttélésnek a munkához hasonlóan megvannak a maga sajátos életmódalakító értékei. Maga a társadalommá válás, alakulás is ilyen érték. Nyilvánvalóan a társadalommá szerveződésben és a társadalmi életben, bármily kis vagy éppen nagy közösségekre vonatkozzék is az, a humánus kapcsolatok a valóban értékesek, ezeknek van leginkább életmódalakító szerepük. A humánus emberi kapcsolatok egyik részét az életmódkutatás szolidaritásként tartja számon. Ennek különböző fokozatai vannak és a szintbeli különbözőségeknek megfelelően mások és mások a követelményei. Minthogy ez a sokféle és nagy hányadában egyedi, finom életmódformáló tényező a történelmi változás, átalakulás állandó folyamatában érvényesül, a kibontakozás lehetőségeinek megítélése szempontjából igen lényeges motívum az adott társadalom (kis vagy nagy közösség) struktúrája. A társadalmi struktúra szilárdságának, viszonylagos nyugalmának megfelelően is, de sok más okból következően is, az életmódok stabiloknak és labilisoknak vehetők. A stabil életmódok erősítik, a labilis életmódok pedig gyengítik, illetőleg változásra késztetik a társadalmi berendezkedést. Mindezek összefoglalása után Losonczi Agnes beszámol az életmódkutatásról. Felvázolja az életmódkutatás előzményeit, röviden ismerteti a legfontosabb irányzatokat. Végezetül, az életmódkutatást fellendítő, módszertani mellékletet is ad. A módszertani kalauz alapos, részletező. Bízvást használhatják azok is, akik minden különösebb előtanulmányok nélkül kezdenek neki az életmódvizsgálatnak. Éppen alapossága, részletező volta miatt hiányoljuk, hogy a módszertani útmutató kizárólag szociológiai megközelítésű és ezen belül jelentős mértékben statisztikai eszközöket ajánló. Anélkül, hogy ezt a megközelítési módot, illetve a statisztikai eszközt kifogásolnánk, megállapíthatjuk, hogy ez az út nem kis mértékben ellentétes a könyv előző fejezeteiben szépen bemutatott sokféle, számos lehetőséget megmutató részeivel. Ezentúl biztosak vagyunk benne, hogy nem is elégségesek a korszerű élctmódkutatáshoz. Az életmódok összetevőinek bemutatásával éppen az vált számunkra ismertté, hogy az életmód milyen sokrétű, hányféle tényezőből, mennyi kapcsolattól, összefüggéstől befolyásolt; történetileg, pszichológiailag, stb. motivált, végeredményben állandóan változó folyamai. Ennek a folyamatnak eddig csak egyes részleteit tudtuk „megfogni", feltérképezni. Losonczi Agnes könyve éppen azért fontos, mert annak érzékeléséhez vitt közelebb, hogy az életmód egésze csak úgy vizsgálható eredményesen, ha ugyanannyi oldalról megközelítve, számtalan együttesen ható tényező komplex kutatásával igyekszünk meghatározni, mint amennyi összetevő eredménye. Losonczi Agnes munkája úttörő jelentőségű. Bár sokan, sokféle szempontból, általában rövid cikkekben, csak a kérdés egyes, nem is kevés esetben inkább periférikus részleteiről írtak, a kérdés egészéről senki. Losonczi Agnes gondos előtanulmányok után írta meg fogalmi tisztázásra törekvő, az életmódkutatásban különösen jelentős interdiszciplináris követelményeket támasztó munkáját. Erről tanúskodik a sok hivatkozás, az életmód fogalmára, életére, változásaira, kutatására vonatkozó leglényegesebb irodalom felsorolása. Az elmondandók, a rendszerezendő sok fogalom, kifejtendő terminus, felvázolandó összefüggés igényelte a viszonylag nagy terjedelmet. Nagy érdeme a munkának az elvont, sokszor a különböző tudományágak „tolvaj-nyelvét" használni kényszerülő tárgy közérthető kifejtése. Elmondhatjuk, hogy Losonczi Ágnesnek sikerült munkájával megteremtenie az életmódkutatás magyar kézikönyvét. Losonczi Agnes könyvének folyóiratunkban való ilyen terjedelmes bemutatását nemcsak ez a körülmény indokolja, hanem az is, például, hogy nem egy esetben Békés megyei kutatási eredményeket hoz föl. Jól cső érzéssel tölthet cl bennünket az a tudat, hogy egy új, az emberi kultúra egészét egy új szempont alapján kutatni vágyó tudományág 392