Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - SZEMLE

összegező jellegű, kézikönyvet alkotó képviselője a Békés megyei helytörténeti kutatásokat, azok eredményeit magasra értékeli; alkalmasoknak ítéli arra, hogy alapvető, módszertani útmutatásul is szánt munkájában sorozatosan hivatkozzék rá. A településnek, mint életmódalakító tényezőnek s egyszersmind az életmód fejlesztette, alakította fontos életmódbeli összetevőnek a bemutatásánál egy egész alfejezetben a Békés megyei települési viszonyokat ismerteti. „Békés megyében különösen fontos az életmód és a környezeti probléma megismerése-, mondja-, mert sok ellentmondással terhes gazdasági-települési terület egységéről van szó. Fontosságát és érdekességét több tényező magyarázza: az egyik az, hogy Magyarország egyik alacsonyan fejlett területéről van szó, amelyik különböző történelmi, gazdasági és politikai okok miatt mindig hátrányos helyzetben volt az ország gyorsabban fejlődő területeivel szemben. A másik, hogy nagy strukturális változások zajlottak le az utolsó negyedszázadban a megye társadalmi rétegei között, s ez éppen a változások hatásának megértését teszi lehetővé. S végül, mert megismerhetjük a feszültségek hatását: mit jelent az emberek számára viszonylag fejlettebb terület vonzásában, elmaradottabb körülmények között élni? Hogyan mutatkozik ez rétegek, csoportok reagálásában?" A fejezetben Losonczi Ágnes jó válogatással sorra idézi a békési helytörténeti kutatások klasszikusait Scherer Ferenctől, Molnár Endrétől kezdődően Féja Gézán át Hanzó Lajosig. Többszörösen hivatkozik az én szerény dolgozataimra is, bár itt, a szerénység minden kötelezettsége mellett is meg kell állapítanom, hogy az idevonatkozó, par excellance életmódkutatással foglalkozó kutatásaimat nem említi. Még 1966-ban, a történelmi képet, az azokban adott gazdasági-, társadalmi- és kulturális változások érzékeltetésével behatóan tárgyaltam a dél-bihari síkság (sarkadi járás) parasztságának a felszabadulás utáni életmódbeli változásait. Kutatásaimban különös hangsúlyt kaptak a települési, építkezési, lakásbelső-alakulási tényezők. Sajnos, az akkor kandidátusi dolgozatnak készült nagyszabású, rendkívül sok képpel kísért feldolgozás nem került kiadásra s így a köztudatból sőt, ahogy Losonczi Agnes munkájából is láthatjuk, a szakmai érdeklődésből is meglehetősen kihullott. Bár a korán, még 1966-ban lefolytatott életmódvizsgálataim, mitsem változtatnának Losonczi Agnes summázó megállapításain, úgy vélem, hogy munkája megalkotásánál haszonnal forgathatta volna őket. Kutatásaim, feldolgozásom talán éppen módszertani vonatkozásban jelentős. A történetiség erős hangsúlyozásával az életmód szerteágazó összetevőit, alakító tényezőit nehezen szétválasztható komplex folyamatnak állítottam, amelynek megismerése csak sokoldalú megközelítéssel lehetséges. Munkám néprajzi tanulmánynak indult, de nem az lett, hiszen szükségszerűen helyet kapott benne a történelmi, a szociológiai, a társadalomlélektani, a gazdasági, a kereskedelmi, a közlekedési, az irodalmi, a képzőművészeti, a közoktatási, a közművelődési, stb., stb. szempont is. Összegezve az elmondottakat megállapíthatjuk, hogy Losonczi Agnes Békés megyei vonatkozásban is értékes általános, az életmód, az életmódkutatás gyakorlati célkitűzésekkel készült kézikönyvét alkotta meg. Munkája idők múltával nyilvánvalóan több új adalékkal, ténybeli és módszertani felismeréssel bővül, finomul. Ez, a könyve nyomán is remélhetően fellendülő életmódkutatásokból egyenesen, szükségszerűen következik. Ez a körülmény mit sem von le Losonczi Agnes teljesítményének értékéből. Összegezése mindenképpen alap, kiinduló pont, amit a továbbiakban sem nem nélkülözhetünk sem nem kerülhetünk meg. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom a helytörténetkutatók figyelmébe Losonczi Agnes korszerű, a tárgyat magas szintű szakmaisággal, elvileg bemutató, rendszerező munkáját. 393