Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szilágyi Miklós: A XIX. századeleji paraszti vagyonleltárak forráskritikai értékelésének kérdéséhez

Az özvegyi öröklés ilyen rendjének következménye, hogy viszonylag nagy számban maradtak meg özvegyek végrendeletei s az özvegyi vagyont részletező inventáriumok. Ezekben esetenként együtt vannak azok a tárgyak, melyeket a komplex családi gazdaság eszközkészletének kell tekintenünk, s azok, melyeket fentebb »asszonyi holminak« jellemeztem. Szétválasztásuk meglehetősen nehéz, mert ritkán lehet eldönteni, hogy az özvegy kiskorú fia számára »mentette-e át« a teljes gazdaságot (tehát az ősi vagyont is), vagy csupán a szerzett vagyon (esetleg annak is csak egy része) maradt a férj halála után rendelkezésére. d) Ha következtetéseinket az írásban megörökített végrendeletekre alapozzuk, számolnunk kell azzal, hogy feltűnően, aránytalanul nagy mennyiségű a valamilyen szempontból »szabálytalan« családokról képet adó forrásunk. Ami azt is jelenti, hogy a családfő akaratának írásos megörökítése különösen akkor volt indokolt, ha a kialakult jogszokások speciális értelmezését, valamilyen egyedi állásfoglalást fogalmazott meg; ha az öröklés alapelveinek érvényesülése - eltérő módon értelmezve a szokásjogot - más módon is »megmagyarázható« lehetett volna. Mivel a paraszti vagyonleltárak jogi szükséglete szorosan összefügg az örökléssel, (hiszen vagy kiskorú gyermekek »javára«, vagy hagyatéki per függvényeként, esetleg a további vagyonjogi vitát elkerülendő, vagy a végrendelet végrehajtása közben készültek), ezekre a forrásokra még fokozottabban érvényes: segítségükkel elsősorban a »szabálytalan« családokról alkothatunk képet. A »szabálytalant« pedig (a csak lányos családot, a többször megözvegyülő, többször házasodó férfi vagy nő féltestvéreket magában foglaló családját, hogy csak néhány jellemző példát említsek); igen-igen kockázatos az általánosításhoz, a »reprezentatíve jellemzőt« kereső következtetésekhez felhasználni. Csak abban az esetben tehetjük, ha ismerjük az öröklés rendjét általában és az adott család struktúráját konkrétan, s ezekhez viszonyítva állapítjuk meg az általánosíthatóság mértékét. Sajnos - tapasztalataim szerint - az ilyen fajta »szuper-forráskritika« nagyon ritkán végezhető el. Magam is kénytelen voltam megelégedni a most vázlatosan ismertetett forráskritikai szempontok egy kis részének érvényesítésével. A konkrét forrásadottság döntötte el, hogy éppen melyik »szempont« volt alkalmazható. Az inventáriumok értékeléséhez ugyanis az örökléstörténetet magában foglaló családrckonstrukciós vizsgálatokat is végezni kellene, ezekhez pedig vagy hiányoznak a források, vagy teljességgel feltáratlanok a forrás-összefüggések. Amíg tehát nem tudjuk eldönteni, hogy egy-egy leltár hogyan kapcsolható az örökösödési rendhez, s amíg nem ismerjük az adott család belső szervezetét, óvatosnak kell lennünk a mennyiségi következtetésekkel s az erre épített általánosítással. Addig - meggyőződésem - a parasztgazdaságok eszközkészletének leíró jellemzésére és impresszionisztikus következtetésekre használhatjuk csupán az inventáriumokat. • A bevezetőben mezőberényi és gyomai vizsgálataim során leszűrődött néhány, elsősorban módszertani tanulság megfogalmazását ígértem. Talán remélhetem, hogy nem volt haszontalan, ha korábban elkészült összefoglaló dolgozataim eredményeit ismételten végiggondolva, az anyaggyűjtés és forráselemzés magam használatára kialakított munkamódszerének »kontrollját« igyekeztem ez alkalommal elvégezni. JEGYZETEK Korreferátumként elhangzott a néprajzos muzeológusok továbbképzésén 1976. június 13-án Kaposvárott. Idézett feldolgozásaim: Szilágyi Miklós: Mezővárosi közösség és néphagyomány. In: Mezőberény törtenete (Szerk. Szabó Ferenc) II. Mezőberény, 1973. 179-225; U. 5: Mezővárosi társadalom és műveltség. In: Gyomai tanulmányok (Szerk.: Szabó Ferenc) Gyoma, 1977. 575-652. ^ A legfőbb levéltári források: BML. Mezőberény ir. R. 42. (Végrendeletek 1775-1848); R. 110. (Árvák javaikróli Betsük jkv. 1832.); R. 1-2. (Közigazgatási ir. 1770-1830); BML. Gyoma ir. V. 317. A. g/l. (Végrendeletek és egyezségek); R. 3. (Polgári peres ir.); V. 317. A. b/4. (Kérelmek); R. 8. (Becsű jkv. 1843-1848). 390