Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Abonyi Lajos: Gazdaságtörténeti adatok a XVIII. századi Elekről

A jobbágy csak haszonélvezője volt a földesúrtól kapott földnek. Ezután cenzust fizetett (egész telek után ii forintot, évi két részletben), kilencedet adott és szolgáltatásokkal tartozott. Örökösödési jogát csak annyiban biztosíthatta, hogy a telek apáról fiúra szállt. A jobbágy csak az irtványföldekre és a szőlőkre nézve bírt valamivel nagyobb tulajdonjoggal, mert azokat elzálogosíthatta, cl is adhatta a földesúri tulajdonjog megsértése nélkül.

1

9 A jobbágyok terheit az urbárium bevezetéséig - Eleken 1774-ben - a földesúrral időről-időre kötött szerződések szabályozták. A kontraktus a szolgáltató néppel folyó egyezkedésekből született. A járadék formáinak és mennyiségének megszabásánál különféle okokból kifolyólag részlegesen a jobbágyság érdekeit is figyelembe veszik, ezért a kontraktusok legtöbbje az alávetettek számára időlegesen kedvezőbb feltételeket tartalmaz, mint az urbárium, így pl. a robot legtöbbször csak másodrendű szerephez jut benne.

2

0 A jobbágyok javadalmait és szolgáltatásait általában nem külön-külön, hanem a lakosság egészére globálisan határozza meg. Ugyanakkor, akár megjelöli az érvényességének időtartamát, akár nem, hacsak az ellenkezőjét nem hangsúlyozzák, mindig az időlegesség jellegét viseli magán, tehát az urbáriumnál labilisabb. Legtöbbször magánúton jött létre, ezért a hatóság egyáltalán nem kezeskedik megtartásáról, így annak tudta és beleegyezése nélkül is felbontható vagy módosítható.

2

1 A gyulai uradalom községei, köztük Elek is, kontraktusokat kötött az urasággal. A terhek azonban a szerződések ellenére fokozódtak. így pl. a kilenced árendáját mindig drágábban adja a földesúr. Ugyanakkor az ötvenes években új terhet, a hetelést rója a jobbágyokra. Elekre vonatkozóan sajnos okleveles bizonyíték a heteléssel kapcsolatban nincs, de az uradalom helységeinek a „kilenc kérdőpontra" adott válaszából 1769-ben, - mivel a községek fejlődése és szerződései sok hasonlóságot mutatnak, - nyugodtan arra következtethetünk, hogy az elekiek sem kerülhették el ezt a terhet, és minden évben nekik is teljesíteni kellett az uraság által megszabott helyen és időben a kötelezettséget. Magyar Gyula és Csaba a „kérdőpontra" adott válaszában pontosan megadja, hogy 18 éve tartoznak heteléssel (tehát 1751 óta) az uraságnak. Eötsöd (Öcsöd),Endrőd,Gyoma,Tarcsa, Gyarmat, stb. községekre ugyanez vonatkozik.

2

2 A földesúr az előző szerződések figyelembevételével 1762-ben az elekiek 1762-1764. évi fizetnivalóról ún. „conventio seu Trieimalis"-t, hároméves szerződést vagy egyezséget adta ki. „A nemes Békés vármegyében helyeztetett és örök jogon méltóságos báró Harruckern Ferenc úrnak, Gyula örökös urának, ő császári és apostoli királyi felsége udvari kamarai tanácsosának, nemes Békés vármegye főispánjának birtokában lévő Arad vármegyében fekvő Elek község fizessen az előzetes megegyezés szerint három évre, éspedig 1762. január i-től 1764. december utolsó napjáig évi uradalmi cenzus és a földesuraságot illető haszonvételek utáni árenda címén, úgymint 85 egésztelkes lakosok egyenként 2 Ft-jával 170 5 féltelkes gazdák egyenként 1 Ft-jával 5 Földbérből, Ft 140 Az uradalmi cenzus összege 315 A kocsma árendája 170 A mészárszék árendája 10 Egy malom árendája 5 Halászat árendája Rév árendája Apáti puszta egy részéért 120 A kilenced árendája 500 Végösszeg 1120 Ft." Ehhez járulnak a szokott boglya szénák, melyeket egy-egy évben kaszálni vagy készpénzben megvásárolni és kijelölt helyre szállítani kell: 80 boglya széna. Nemkülönben a tiizifa beszállítása: 50 öl."'

3 Az uraság a hároméves szerződést a községgel kötötte, connnunitas részéről a bíró, a jegyző és három esküdt írta alá, kötelezettséget vállalva a szerződésben lefektettek megtartására ás teljesítésére. A szer381