Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - A Herder-díjas Gunda Bélánál

békafajta mirigyváladékával bekenik. A tépés helyén a zöld tollak helyett a számukra értékesebb sárga tollak nőnek. Az összefüggések felismerése nyilvánvalóan hosszú tapasztalatok eredménye. Az Ethnographia Carpathicában, nagy gyűjteményes munkájában a Kárpát-medencét Európa egyik nagy eleven múzeumának nevezi. Mindez feltételezi az e térségben élő népek hagyományos kultúrájának közös feltárási szükségességét. Ismerjük ebbeli tevékenységét, kérjük, szóljon a Kárpát-kutatás jelentőségéről, távlatairól. A Kárpátok és a hozzákapcsolódó peremvidékek kultúrája rendkívül bonyolult. Az itt élő magyarok, románok, szlovákok, kárpátukránok, lengyelek, németek műveltsége szorosan összefonódik, de ugyanakkor az egyes népek és kisebb népcsoportjaik őrzik sajátos etnikai jellegüket. Gondoljunk csak a moldvai magyarokra, a kalotaszegiekre, székelyekre vagy a kárpátukrán huculokra, a román mócokra és más kisebb vagy nagyobb etnikai csoportokra. A kapcsolatokról csak néhány példával emlékezem meg. A békési legelőkre még századunk elején is Erdélyből jelentős számú juhot hajtottak a román pásztorok, s itt teleltették nyájaikat. A Fekete-Körös völgyéből magyar, román faárusok hordták eszközeiket a gyulai, békéscsabai és más vásárokra. A vándor mócokra az idősebb nemzedék még ma is emlékezik. A mócok aprótermetű lovaikra pakolva faedényekkel jártak a Tisza mentéig. A kárpáti és balkáni néprajzi kutatásokat egy nemzetközi bizottság is végzi. Ezt a bizottságot a szlovákok hívták életre. A bizottságnak magyar szekciója is van. A magyar szekció ez évben nemzetközi symposiont is rendezt amelyen a Kárpátok és a Balkán népi építészeti kérdéseivel foglalkozunk. E kérdésünk lényegében összefügg az előzővel. Értesülésünk szerint a Herder-díjat többek között a kelet- és délkelet-európai népek kulturális kapcsolatainak ápolásában kifejtett kimagasló néprajzi munkája elismeréseként ítélték Önnek. Véleménye szerint e témának mely területein ért el legtöbb eredményt? A Herder-díjat a kelet- és délkelet-európai népek kulturális kapcsolatainak ápolására és előmozdítására alapították, és azoknak a személyeknek adják, akik az európai kultúra örökségeinek fenntartásához és gyarapításához a népek békés érintkezésének szellemében hozzájárultak. Úgy érzem, hogy magam évtizedek óta ebben a szellemben dolgozom. Kutatásaim a már említett ősfoglalkozások mellett kiterjednek a népi építkezés, a társadalmi szervezet, a különböző műveltségi áramlatok, a kárpáti vándorfoglalkozások és más témák területére. Elismeréssel fogadták azokat a tanulmányaimat, amelyekben a kárpáti és balkáni folyók halászatának ősi mediterrán kapcsolatát vizsgáltam. A különböző problémák feldolgozásánál éppen úgy tekintetbe veszem a szemiotika, mint a lélektan eredményeit. Különösen a folklore-kutatásoknál elengedhetetlenek a lélektani módszerek. A Jung-i lélektani kategóriák ismeretében rámutathattam arra, hogy a kiváló mesemondók az extrovertált típusba tartoznak. Az extrovertált típusú egyéneknek az a sajátsága, hogy nem húznak láthatatlan spanyolfalat maguk és környezetük közé. Állandó kapcsolatban vannak embertársaikkal, élményeik gazdagok, s azokat különböző kommunikációs csatornákon tovább is adják. A szomszédos népek néprajzkutatói közül talán a szlovák néprajzosokkal alakított ki leginkább közvetlen emberi, baráti és tudományos alkotó együttműködést. E közös kapcsolattartás mely mozzanataira emlékszik legszívesebben ? Igen! A szlovákokkal különösen gyümölcsöző és baráti kapcsolataim vannak. Felejthetetlenek számomra azok a közös tanulmányutak, amelyeket Trencsénben, Árvában, a Magas-Tátrában, KeletSzlovákiában Podolák Ján barátommal tettem. Ő szervezte meg az Európa-szerte nagyra értékelt nemzetközi kutatótáborokat, a Seminarium Ethnologicum-okat, amelyek keretében szlovák, szovjet, lengyel, jugoszláv, dán, svéd, angol, német és más etnográfusok tanítványaikkal együtt dolgozhattak. Ezek a közös kutatótáborok az európai néprajz történetének jelentős állomásai. Podolák Ján alapította az Ethnologia Slavica című folyóiratot, amely nyitva áll a magyar néprajzkutatók előtt is. Podolák Ján barátom írt egy kitűnő könyvet a tátrai pásztorkodásról. Nem véletlen, hogy ő is megkapta a Herderdíjat. Több héten át együtt dolgozhattam a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének munkatársaival, s az egyik falu, Zakarovce monográfiáját készítettük el. Pranda Adam pozsonyi kollé357