Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - A Herder-díjas Gunda Bélánál

gám révén most van sajtó alatt egy nagyobb tanulmányom a Gemer című évkönyvben. Igen sokra értékelem a martini Szlovák Nemzeti Múzeum néprajzi kiadványait. Éppen most tanulmányozom Polonec Andrej tartalmas könyvét a szlovák pásztorbotokról. A szlovák kutatókkal való kapcsolataimat jelzi az is, hogy Podolák Ján volt az egyik szerkesztője annak az ünnepi kötetnek, amelyet tiszteletemre Land Transport in Europe címen 1973-ban a koppenhágai Nemzeti Múzeum adott ki. Huszonkét szakember írt bele Moszkvától Lisszabonig. A több mint 500 oldalnyi kötet előszavát 111a is meghatódva olvasom. Nem felejtkezem el a hazai szlovákok kutatásairól sem. Legutóbb a bükki szlovákok mithikus alakjairól írtam. Természetesen nemcsak a szlovákokkal tartom a kapcsolatot. Már a két világháború között leveleztem szovjet etnográfusokkal. Több levelét őrzöm Zelenin Dmitrijnek, aki az első összefoglaló munkát írta az orosz népi műveltségről. Ezekben a hetekben kért meg az Egyesült Államok egyik legnagyobb egyeteme, az University of California (Berkeley), hogy mondjak véleményt egyik professzoruk munkásságáról, mert elő kívánják léptetni. Az ilyen mozzanatok jelzik talán a legjobban, hogy mennyire benne élek a néprajztudomány vérkeringésében. Egyik szenvedélyének mondhatjuk a megjelent különböző néprajzi kiadványok értékelését, recenzálását. A munkásságáról 1971-ben készült bibliográfia hű tükrözője e sokoldalú tájékozottságot kívánó tevékenységnek. Mi készteti erre a tudományos ,,aprómunkára"? Kérdésére röviden tudok felelni. Sokat, nagyon sokat olvasok. Kötelességemnek tartom, hogy az olvasott munkák eredményeiről tájékoztassam magyar kollégáimat. A tartalmas könyvismertetés megírása azonban rendkívül időigényes munka. Nagyon érdekel a szépirodalom is. Verseket szinte naponként olvasok. Dante, Berzsenyi, Jeszenyin, Kassák költői világát igen jól ismerem. Még ma is kívülről tudom Babits Jónás könyvét és Illyés Nehéz földjének több versét. Tanulmányai, cikkei jó része külföldi szakfolyóiratokban jelenik meg, sok magyar néprajzi kiadványt is e folyóiratokban ismertet, mintegy - jó értelemben véve - exportálja a magyar néprajztudomány eredményeit. Tudatos törekvés-e ez, vagy a kialakult széles nemzetközi kapcsolatainak, nemzetközi tekintélyének természetes következménye ? Tanulmányaim java kültöldi folyóiratokban jelent meg. Ezekben a folyóiratokban nemzetközi érdeklődésre számottartó témákról írok. Gyakran maguk a folyóiratok szerkesztői keresnek fel leveliikkel és tanulmányt kérnek tőlem. Kötelességemnek tartom azon dolgozni, hogy a magyar néprajz eredményeit minél szélesebb körben megismerjek. Andrásfalvy Bertalannak megjelent egy kitűnő könyve a tolnai Sárköz vízi életéről. A már említett ökológiai néprajz szellemében íródott a munka. Vetekszik az amerikai kollégák hasonló módszerű munkáival. Ezért azonnal ismertettem a Zeitschrift für Volkskunde című folyóiratban. Külföldön nem sokat tudnak a kolozsvári Nagy Olga mesekutató munkásságáról. Ezért írtam módszeréről, eredményeiről a finn Kotiseutu és a német Fabula című folyóiratokba. A tudós kutató alakja összefonódik a tudós nevelőével. Sok tanítványa ma már jelentős egyénisége a magyar néprajztudománynak. Hogyan tudta összeegyeztetni ezt a szinte két egész embert igénylő kettős feladatot? Tanítványaim között vannak egészen kiemclkcdőek, akiket az európai néprajztudomány is számontart. De természetesen rendkívül értékes munkát végeznek a vidéki múzeumokban dolgozó, kevésbé publikáló tanítványaim is. Arra törekedtem, hogy tanítványaim különböző irányba fejlesszék ki képességeiket s magukévá tegyék a legkülönbözőbb módszereket. így vannak közöttük a műveltség történeti gyökereit kereső kutatók, szemiotikusok, a társadalmi struktúra és a műveltség kérdéseit boncolgatok. A terepmunkára nevelem őket. A terep a mi laboratóriumunk. Rendkívül sok időt fordítottam és fordítok tanítványaim munkáinak megjelentetésére. Lehetővé teszem, hogy kültöldi folyóiratokban is publikáljanak. Bizony előfordult, hogy egy-egy tanulmányukat, könyvüket szinte mondatról mondatra átdolgoztam. De az ilyen munka is az egyetemi tanár feladata, és nagyon szívesen teszem. Alig három éve végzett egyik tanítványom, Kunt Ernő egyesztendős finnországi ösztöndíjat kapott. Helsinkiből a legnagyobb elragadtatással írtak róla, s néhány hónap múlva már folklórelő358