Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - A Herder-díjas Gunda Bélánál
CAlOMTÓMN A Her der-díjas Gunda Bélánál Gunda Béla, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora, a kiváló néprajztudós 1978. május 17-én Bécsben, az Osztrák Tudományos Akadémián megtartott ünnepség keretében vette át a Herder-díjat. Ezt a magas kitüntetést eddig olyan tudósok és írók kapták, mint Kodály Zoltán, Németh László, Illyés Gyula, Ortutay Gyula, Keresztury Dezső és mások. Ebből az alkalomból kereste fel szerkesztőségünk Gunda Bélát, s kérte, hogy kérdéseinkre adott válaszaival tegye lehetővé olvasóink számára, hogy közelebbről megismerjék életpályájának fontosabb állomásait. Elnézést kérünk, de úgy érezzük, hogy - mivel folyóiratunk Békés megyei - ezzel kell kezdenünk: Noha nem a megyében született, akár Békés megyeinek is tekinthetnénk, hiszen a 60. születésnapjára megjelentetett jubileumi kötetben közölt életrajza szerint az első betűkre megyebeli iskolában tanították, s itt serdült ifjúvá is. Vajon hogyan került Békés megyébe? Volt-e itt-tartózkodásának termékenyítő hatása tudományos munkájára? Milyen kapcsolatok fűzik ma is e szűkebb pátriának nevezhető tájhoz? Mindenekelőtt engedje meg, hogy köszönetet mondfak a Békési Elet-nek. Szívből örülök, hogy felkerestek, és elmondhatok néhány mozzanatot életemről, tudományos munkásságomról. Békés megyeinek vallom magam és erre büszke is vagyok. Őseim között Ladák, Csapók, Csonkik, Zvarák, Laukók, Kapusok, Skorkák, Gulyánok, Pálosok, Megyikek, Szuhajok vannak, akik Szarvas, Békésszentandrás, Gyoma, Csabacsűd, Nagyszénás határában béresek, szolgák, juhászok, napszámosok, a békésszentandrási református egyház egyik anyakönyvi bejegyzése szerint „szántóvetők" voltak. Apai és anyai felmenőim között én vagyok az első, aki elvégezte a középiskolát és érettségit tett. Csak véletlenül születtem Temes megyében, Temesfüvesen, ahol nagyon rövid ideig (1911-ben) édesapám az egyik uradalomban dolgozott. Rokonaim ma is Békés megyében élnek. Gyermekkoromat Békés megyében töltöttem. Békésszentandráson cs Szarvason végeztem az elemi iskolát. Szarvasi iskolámban ma szlovák kollégium van. Első néprajzi élményeimet a horgai legelőn szereztem. Ez a legelő Békésszentandrás és Öcsöd között terült el. A legelő szélén állt anyai nagyapám, Lada Mihály bérelt tanyája (saját földje sohasem volt), s onnan láttam meg az első pásztortiizeket. A legelőn szedtük a gombát, gyűjtöttük a bíbic- és szárcsatojásokat. Jól emlékezem Jónásék, az öreg Babós tanyájára. Egy őszi napon tanyánk udvarára tereltük be az ólmosesőtől összefagyott szárnyú túzokokat. Anyai nagyapám szolgalegény volt Petőfi Istvánnál, a költő öccsénél. A kondorosi Nagymajorban (Csákópuszta) nagyapám öltöztette fel a hidegágyra Petőfi Istvánt. Gyakran mesélgette, hogy hátul a dolmányát fel kellett hasítania, mert másképpen nem tudta ráadni. Középiskolás koromban, egyetemi éveim idején a nyarak jórészét Békésben töltöttem. Kerékpárral, gyalog a megye falvait, legelőit, tanyavilágát jártam, s első néprajzi tanulmányaim is békési tárgyúak voltak. Leírtam a híres orosházi kenyér sütését, a nagyszénási, kondorosi tanyavilág tűzhelyeit, kincsmondákat gyűjtöttem, hosszabb tanulmányban foglalkoztam Békés354
