Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - LÁTOGATÓBAN - A Herder-díjas Gunda Bélánál

Doboz es környéke néprajzával. Békés megyei élményeimből bontakozott ki néprajzi érdeklődésem. A szentandrási Gödény-halomról figyelhettem meg először az olyan mocsaras, vízi világot, amelynek a kutatása később annyira érdekelt. A Nagyszénás melletti Székács-majorban még jártam abban a putriházban, amelyben apám született, s a rokon Plesóczky család tagjaival Csúcson olyan cselédházban ültem az asztal mellett, ahol a szoba egyik sarkában ők húzódtak meg s a másikban Csomporáék. (Vajon él-e még az a Csompora-fiú, akinek nagyapám szecskavágója az én ügyetlenségem miatt zúzta össze az ujját?) - Gondolom, hogy mindezek elegendők ahhoz, hogy a békési földhöz és néphez tartozónak valljam magam. Az ismert életrajzi adatai szerint felsőfokú tanulmányait nem néprajzi szakon kezdte. Hogyan lett mégis Gunda Béla a néprajz szerelmese, avatott kutatója? Egyetemi tanulmányaimat Budapesten kezdtem és Stockholmban végeztem be. Eredetileg földrajzkémia szakos tanárnak készültem, s nagyon érdekelt a geológia is. Az egyetemen első szemináriumi dolgozatomat az Ostisza medréről írtam. Azt igyekeztem bizonyítani, hogy a Tisza korábban nem a mai medrében, hanem sokkal keletebbre folyt, s lassan „csúszott" nyugati irányba. Felejthetetlen professzorom, Teleki Pál, akire mindig büszkén emlékezem, nagyon megdicsérte egy másik dolgozatom, s ajánlotta, hogy Nopcsa Ferenc munkáit olvassam. Nopcsa azonban nemcsak geológiai munkákat írt, hanem néprajziakat is. Amikor elmélyedtem Nopcsának Albániáról írt könyvében, már tudtam, hogy nem leszek geológus, hanem néprajzzal foglalkozom. Ebben része volt Bátky Zsigmondnak és Györffy Istvánnak is, akikkel egyetemi éveim kezdetén megismerkedtem. Az akkori Közgazdaságtudományi Egyetemen és a Pázmány Péter Tudományegyetemen a legkülönbözőbb előadásokat hallgattam. Melich János szláv nyelvészeti óráin éppenúgy ott voltam, mint Németh Gyulának a török nyelvekről tartott előadásain. Hallgattam irodalomtörténeti és archeológiai előadásokat. Sokat tanultam Györffy Istvánnak a magyar pásztorélctről szóló egyetemi előadásain. Mindez azzal járt, hogy lassan teljesen a néprajz kötött le. Tanári vizsgát nem is tettem, pedagógia órán soha nem voltam. Rendszeresen bejártam a Néprajzi Múzeumba, részt vettem a falukutató mozgalmakban. 1938-1939-ben svéd állami ösztöndíjjal a stockholmi egyetemen tanulhattam, de már korábban nemzetközi kongresszusokon vettem részt, s tanulmányaim jelentek meg nemcsak magyar, hanem német, horvát, finn, svéd folyóiratokban is. Néprajzi szemléletem formálásában jelentős része van Bátky Zsigmondnak és Róhcim Gézának. Bátky Zsigmond első írásaimat mindig szigorú kritikával kísérte. Éppen most jelent meg egy kis monográfiám róla. A Róheim Gézával való beszélgetések általános néprajzi szemléletemet tágították. Egyik értékelője a gyűjtögető és zsákmányoló életmód páratlan hazai szakértőjének nevezte. Joggal. Kaphatnánk-e önvallomásszerű tájékoztatást egazdag alkotópályáról? Az ún. ősfoglalkozások: a halászat, a vadászat, a gyűjtögetés, a méhészet, a pásztorkodás két okból is érdekelnek. Mindezeknek a foglalkozásoknak igen nagy múltja van. Ezeknek a foglalkozásoknak a területén kell keresnünk a magyar népi műveltség honfoglalás előtti emlékeit. Másrészt ezek az ősi foglalkozások az ember és a természet közötti kapcsolatok rendkívül fmom árnyalatait őrzik. A néprajznak egyik modern iránya, az ökológiai néprajz éppen ezeket a kapcsolatokat vizsgálja. A hajdani békési legelők pásztorai kitűnően ismerték az ehető vadnövényeket, az állatgyógyításra alkalmas füveket, állataik viselkedéséből, a madarak vonulásából következtetni tudtak az időjárásra. Gyűjtötték a vadkacsa, a bíbic, a szárcsa tojását. A nádat mesterien használták fel kunyhók, aklok és karámok építéséhez, a csillagos eget jobban ismerték, mint mi hazánk térképét... Mindezek vizsgálata végsősorban életformák, emberi magatartások megismeréséhez vezet cl. A pásztorszállás, a halászkunyhó néprajzi múzeum. Ezért kerestem fel a román, a szlovák pásztorokat a Kárpátokban, a vándor görög karakacsán juhászokat a Balkán-félszigeten, a dobrudzsai tatárokat, az indiánokat Arizona sivatagjaiban. A székely pásztorok a Hargitában télen a nyest nyomán fel tudják kutatni az erdei méhek odúját, és a mézet elszedik. Nyilvánvaló, hogy mindezt csak nemzedékek körültekintő természetismerete révén, az állatok életmódjának gondos megfigyelésével tehetik meg. De egy érdekesebb példát is mondhatok. Az indiánok megváltoztatják a papagályok tollának a színét. A papagály zöld tollát kitépik s a tépés helyét egy 355