Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: A halál és a hazajáró lélek hiedelmei a Békés megyei szlovákoknál
A német férj adatközlőnk jelenlétében társaságban bizonyította be, hogy felesége halálának az órájában a közelben lévő virág lehullatja a szirmait. Az asszonynak ugyanis az volt a szokása, hogy letépdeste a virágszirmokat. S az adatközlő szerint az adott időpontban valóban lehullott a virág valamennyi szirma. Csak Kétsopronyban él az a hiedelem, hogy a halottak eljöttek a karácsonyesti misére. Azok, akik abban ez évben haltak meg, és nem pihennek nyugodtan a sírjukban. A többi szlovák helységben valószínűleg azért nem ismeretes, mert lakóik evangélikusok. Majd minden helységben gyűjthető az a hiedelem, hogy a halott, míg nem követi másik, őrt áll a temetőben. Az emberek sajnálkoztak felette, ha soká halt meg a következő, hogy hosszú ideig kell őrködnie. Védekezés a hazajáró lélek ellen Kétsopronyban a halott körméről, hajáról vágtak le egy kis darabkát, ezt a pénztárcában vagy olyan holmiban őrizték, amelyet állandóan magukkal hordtak. így nem kísérthette, nem ijesztgethette őket. Bármi, ami a halottról származott (hajszála, gyűrűje stb.) védelmet nyújtott a kísértésével szemben. Mezőberényben egy darabkát vágtak le a szemfödélről. A temetkezési vállalat embere a legutóbbi időkig ollót is vitt magával, hogy a hozzátartozók levághassanak maguknak kis lepeldarabot. Kétsopronyban, mielőtt beszögelték a koporsót, a hozzátartozók visszakézből a koporsóba dobtak kenyeret és sót, hogy a halott ne térjen vissza. Hasonló ritus élt Trencsén körnéykén is. 7 9 A lélek hazajárása ellen alkalmazott védekezési mód legelterjedtebb formája az volt, hogy a koporsóba minden olyan holmit beraktak, amit kért vagy kérhetett volna. Kétsopronyban kenyeret és pénzt is tettek a koporsóba. Pénzt azért, hogy a halott ki tudja magát váltani a másvilágon. A kenyérbe bclesütötték az általa legjobban szeretett ételt is. A Felső-Garam menti katolikus szlovákok is sütöttek kenyérkéket, ezeket szintén a koporsójába tették, vagy szétosztották a szegények között. De hagytak belőle a harmadik éjszakára is, hogy visszatérése esetén megvendégelhessék. 8 0 Hogy ne féljenek a halottól, meg kellett fogni a lábát. Rendszerint kisgyerekekkel végeztették, mint Rákoskeresztúron is. 81 Tótkomlóson keresztbe tett kézzel fogták meg a halott lábát, 8 2 Kétsopronyban a halott keresztbe tett lábának a nagyujját kellett balkézzel megtapogatni, Nagybánhegyesen pedig keresztbe tett kézzel fogták meg a halott nagylábaujját. Mezőberényben a halott láb- és kézujjait kellett megfogni, ill. egyszerűen megsimogatni a kezét. A régebbi szlovák források a lábfogás módját nem részletezik. 8 3 Miután visszatértek a temetésről, a szabadkémény alá álltak, és ráolvasó verset kiabáltak fel, hogy ne térhessen vissza a házba a megboldogult szelleme. Nagybánhegyesi változata: Som sa nazdala, (Azt hittem, ze sie vi tu, hogy itt van, a vi st'e ni tu. de nincs itt.) A szlovákiai Privigyén aki el akarta felejteni a halottat, a temetés után háromszor nézett a szabadkéménybe. 8 4 A hazajáró lelket ráimádkozással és keresztvetéssel is távoltartották. Ellenvarázslattal is védekeztek. Tótkomlóson a szobaajtó kulcslyukát felfelé álló seprűvel takarták be, ezáltal megszűnt a kísértés. A hódmezővásárhelyi magyarok is hasonló okból támasztottak seprűt a pitvarajtóhoz. 8 5 332
