Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szűcs Lajos Gyula: Negyedszázados a haltenyésztési kutatás Szarvason

vak természetes hozamát, így lehetséges az, hogy amíg a halastavak átlagos termékhozama országosan hektáronként 250-300 kg, addig a vizes forgó első szakaszában ez 850 kg. A halhús-termelés országos átlaga 750-900 kg/ha, a vizes forgós módszer esetén pedig ez 2000 kg körül alakul. A hal és pecsenyekacsa együttes hústermelése pedig 4500-4700 kg között mozog hektáronként. II. szakasz: Pillangós nöucnyek termesztése Az őszi lehalászás után a tófenéken pillangósok, elsősorban lucerna és vöröshere, vagy ezek keverékének termesztésére kerül sor. Ezek hozama eléri 70-80 q/ha-t. A száraz szakaszban javul a talajszerkezet, a tófenék higiénés állapota, oxigénháztartása és a termelésből való kiesés nélkül elvégezhető a gátak és műtárgyak szükséges javítása. A pillangósok termesztése javítja a tófenék szerkezetét, termékenységét és megteremti a harmadik szakaszban következő rizstermesztés feltételeit. III. szakasz: Rizstermesztés Az előbbi szakaszok megalapozták a rizstermesztést, amit az bizonyít, hogy a termésátlag évek óta 50-70 százalékkal magasabb (33-34 q/ha) az országos átlagnál. A vizes forgó egyes szakaszainak gazdálkodási eredménye az 1968-1970 évek között (2. sz. táblázat) 2. sz. táblázat Szakasz Term, ertek Ft Term, költség Ft Eredmény Ft Költségszint százalék I. 87758 76 298 11460 87,1 II. 9 100 6071 3029 66,7 III. 27992 13249 14743 47,3 Átlagösszeg 41617 31873 9744 76,6 Ezek a számok egyértelműen bizonyítják, hogy a „vizes forgó" gazdaságos és jövedelmező. A gyenge termőképességű, szikes területek komplex hasznosítási rendszere, amely nemcsak hazánkban alkalmazható eredményesen, hanem olyan fejlődő államokban is ahol belvízi haltenyésztés és rizstermelés folyik. (Távol-Kelet, Közel-Kelet, Ázsia országai) 1964-ben indult meg a „Magyarországi pontytörzsek összehasonlító teljesítményvizsgálata" című kutatási program. A vizsgálat első fázisát a szükséges módszerek meghatározása képezte, amelyek alkalmasak voltak a kiválasztott szülőpárok örökített tulajdonságainak megállapítására, ivadékvizsgálatra és utódellenőrzésre. 1965-ben már megkezdődött az alább felsorolt ponty tájjajták keresztezése a várható hctcrózishatás vizsgálata céljából. 314