Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krajkó Gyula-Abonyi Gyuláné-Gálik Lászlóné: Területi struktúra átalakítására vonatkozó vizsgálatok (A békési alkörzet példáján)

kihasználatlanság növeli az önköltséget. Ezért az élelmiszeripar olyan ipari csoport, amelynek legtöbb iparágában a hatékony gazdálkodás érdekeben fokozottabban kell törekedni többirányú tevékenység végzésére és rugalmas termékstruktúra kialakítására. (Pl. cukorgyárak a kampányidőszak után egyéb, tartósítóipari tevékenység végzésére rendezkedhetnek be, stb.) A mezőgazdaság terén ugyanakkor kívánatos az optimális termőterületnek (cukorrépa, búza stb.) megfelelően a specializáció fokozása és a városok környéki zöldségövezetek fejlesztése. A fentiek gyakorlati fontosságát azért kívánjuk hangsúlyozni, mert a lakosság növekvő igényeinek kielégítése fokozottabb igényeket támaszt az élelmiszergazdasággal szemben, ugyanakkor az élelmiszergazdasági termékek jelentősege egyre nagyobb lesz külgazdaságunkban is, ami felveti a mezőgazdaság és az élelmiszeripar gyorsított fejlesztésének kérdését. • A mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatának elemzésén túlmenően megvizsgáltuk általában és a körzetre jellemzően a termelő és nem termelő (infrastrukturális) ágazatok eddigi fejlődésének, illetve jelenlegi színvonalának alakulását. Hazánkra és a szocialista országokra is általában jellemző a felszabadulást követő mintegy két évtizedben - a szűkösen rendelkezésre álló javak elosztási rendszerén belül az infrastrukturális és a közvetlenül termelő beruházások közötti aránytalanság, azaz az infrastrukturális fejlesztés alárendelése az ipar, főként a nehézipar tőkeszükségleteinek. Az erre vonatkozó vizsgálatok felhívták a figyelmet arra, hogy részben ez az aránytalanság, - s ebből eredően az idők során elhasználódott infrastrukturális berendezésállomány pótlásának, felújításának hiánya, - részben a fejlődéssel járó újabb igények csak részleges kielégítése a gazdaság további zavartalan működését is veszélyeztetheti. Ha az infrastrukturális ellátottság, az infrastruktúra színvonala lényegesen alacsonyabb, mint a termelő szféráé, ez az elmaradottság a termelés bővülésének, hatékonyságának csökkenéséhez vezethet. A kérdés jelentőségét témánk szempontjából tovább emeli, hogy az infrastruktúra nem csupán a termelés feltételeit biztosítja, hanem a lakosság életkörülményeinek, életszínvonala emelésének is igen fontos részét képezi, továbbá az, hogy a legtöbb infrastrukturális ágazat helyzete, színvonala, fejlesztési igénye - jellegéből eredően - csak a konkrét területi szerkezetben értelmezhető és értékelhető. Az infrastrukturális ellátottság területi - megyei - színvonalának részletes, összehasonlító elemzése alapján az alábbi főbb következtetéseket vontuk le: Az infrastruktúra egyes ágazatainak jelenlegi színvonala és helyzete az egyes területeken is szorosan kapcsolódik az ott lezajlott társadalmi-gazdasági változásokhoz, elsősorban az iparfejlesztéshez. Az 1950-es évek extenzív iparfejlesztési periódusában természetesen a termelő szférához (az iparhoz!) legszorosabban kapcsolódó közlekedési, hírközlési ágazatok, valamint a lakásellátás kötődött, így az iparilag fejlettebb megyékben ezek az ágazatok vannak általában magasabb színvonalon, következményeként az akkor megindult ipari, városfejlesztési, beruházási folyamatoknak is. A vizsgálatok igazolták, hogy bizonyos infrastrukturális ágazatok kiépítése elengedhetetlen az iparfejlesztéssel párhuzamosan, mások viszont - a fejlődésnek ebben a periódusában lemaradnak (pl. egészségügy, oktatás, kulturális ellátottság stb.). Ennek következtében az iparilag fejlettebb területeken az utóbbi években éppen ezekben az ágazatokban figyelhető meg a feszültségek kialakulása. 292