Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krajkó Gyula-Abonyi Gyuláné-Gálik Lászlóné: Területi struktúra átalakítására vonatkozó vizsgálatok (A békési alkörzet példáján)

A megyék másik csoportjánál - s ezek lényegében a mezőgazdaságilag fejlettebb területeket foglalják magukba - általában jellemző, hogy a közlekedés, hírközlés, a lakásellátás és felszereltség színvonala alacsonyabb, és viszonylag az egészségügyi és kulturális ellátottság színvonala kedvezőbb. Ebben szerepet játszik az is, hogy a lassúbb, vagy azonos ütemű fejlődéshez ezekben a térségekben jelentős elvándorlás kapcsolódik. Összességükben általában az jellemző, hogy az infrastrukturális színvonalukban elmaradott körzetek zömmel a mezőgazdasági jellegű területeket foglalják magukba, azaz az infrastruktúra színvonala azokban a körzetekben a legalacsonyabb, amelyekben a mezőgazdaság, illetve az élelmiszeripar fejlett. Ebben természetesen közrejátszik az is, hogy e területekre jellemző az alacsonyabb urbanizációs színvonal (a városban lakók aránya) ritkább a településhálózat, magas a külterületi népesség aránya és magas a vándorlási veszteség. Az ok-okozat kölcsönösen összefügg egymással. A fejlett mezőgazdasággal rendelkező területek típusára elmondott általános megállapítások jellemzőek a vizsgált békési alkörzetre is. Míg az élelmiszeripar, ill. a mezőgazdaság fejlettségi szintje alapján a megyék rangsorában az elsők, addig az infrastrukturális ellátottságban az utolsók között helyezkedik el. Ez önmagában is igen súlyos aránytalanságra hívja fel a figyelmet. Véleményünk szerint ez az ellentmondás mind a korszerű mezőgazdaság - melynek fejlesztése egyre inkább megköveteli az igényeinek megfelelő korszerű infrastrukturális háttér kiépítését - mind az élelmiszeripar további dinamikus fejlődésének már a közeljövőben fékezőjévé válik. A feszültségek már ma is jól érzékelhetők, különösen a közlekedés, a hírközlés és a lakásfelszercltség vonatkozásában. így pl. a körzet útjainak minőségi mutatói jóval az országos átlag alatt vannak, a kiépítetlen közutak aránya hazai vonatkozásban itt a legmagasabb, a telefon és a vezeték nélküli távközlés a legelmaradottabb az országban, a lakások felszereltsége (a víz-, csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya, a gázzal ellátott lakások aránya) tekintetében szintén a megyék között az utolsók között van. Mindezek következtében az ellátottság és az igények közötti feszültség jelentkezik a mindennapi életben és a jövőben várhatóan fokozódik. Más oldalról problémát jelent, hogy a tároló-és hűtőkapacitás elmarad a szükségletekhez képest. Az élelmiszergazdaság fejlődésével mind az ilyenirányú, mind a forgalmi igények tovább nőnek, melyek várhatóan a jelenlegi szűk keresztmetszetekben az ellentmondást tovább élezik. Ezek a tények világosan mutatják, hogy a körzeten belül az infrastruktúra ilyen mértékű elmaradása a termelő szféra valamennyi területén a realizálható fejlődés legfőbb fékezője lehet, melytől a következő időszak fejlesztési irányainak és az arányainak meghatározásakor - a területre vonatkozó fejlesztési tervek kidolgozása során eltekinteni nem lehet. A fentiekben bemutatott specializációfok és fejlettségi szint vizsgálatok, valamint az egyéb elemzések olyan ellentmondásokat tárnak fel, amelyek ismerete a megalapozott fejlesztési tervek kidolgozásához és a döntések meghozatalához szükségesek. IRODALOM 1. Abonyi Gyiilánc: Élelmiszeriparunk felszabadulás utáni fejlődésének főbb vonásai és fejlettségi szintjének területi differenciáltsága. Szeged, 1975. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 213. p. 2. Bariké István-Bora Gyula: A magyar ipar területi elhelyezésének távlati problémái. 51-80. p. (Emlékkötet Markos György 70. születésnapja alkalmából. Szerk.: Enyedi György. 3. Gálik Lászlóné: Korszerű ipartelepítési elvek kialakítása. Infrastrukturális színvonal alakulása. 1950-1970. Budapest, 1973. Kézirat 161. p. 4. Klonkai László: Magyarország megyéinek gazdasági fejlettségében, valamint az ott élő lakosság életkörülményeiben fennálló területi különbségek meghatározása. Területi Statisztika, 1969. 241-258. p. 5. Kulcsár Viktor: A magyar mezőgazdaság területi kérdései. Budapest, 1969. 201. p. 293