Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krajkó Gyula-Abonyi Gyuláné-Gálik Lászlóné: Területi struktúra átalakítására vonatkozó vizsgálatok (A békési alkörzet példáján)

Az alkörzet iparának ágazati szerkezete hazánk iparilag gyengén fejlett területeihez hasonló. Az elmúlt évtizedben legdinamikusabban a nehézipar fejlődött, azonban a körzet iparában továbbra is a korábbi hagyományokra épülő könnyű- és élelmiszeripar játszik vezető szerepet. Annak ellenére, hogy az iparfőcsoportonkénti összetételben a könnyűipar a legmagasabb aránnyal vesz részt, a térség alapvető és legkomplexebb iparának mégis az élelmiszeripar tekinthető. Az alkörzet élelmiszeripara állítja elő például a hazai termelésben: a gyulai kolbász 40,9%-át, a száraztészta 25,8%-át, a cukor 21,2%-át, a vágott baromfi 15,3%-át, a főzelékkonzerv 10,3%-át. A mezőgazdaság szocialista átalakítása, illetve a mezőgazdasági termelés további fejlődése, a zárt termelési rendszerek elterjedése várhatóan a jövőben is szilárd bázist teremtenek az élelmiszeripar nagyarányú fejlesztéséhez és szükséges szerkezeti átalakulásához. A tervezés számára - a racionálisabb struktúra kialakítása érdekében - szükséges következtetések, a körzet reális helyének megítéléséhez elsősorban azt vizsgáltuk meg, hogy milyen differenciák találhatók az alkörzeten belül a termelő és nem termelő ágazatok fejlettségi szintjeiben. Tekintettel arra, hogy a békési alkörzet területileg lényegében egybeesik Békés megye közigazgatási határával, lehetséges volt, hogy a színvonalvizsgálatokat megyékre végezzük cl, illetve felhasználjunk más, a szakirodalomból ismert megyei szintű elemzéseket is. A megyei szintű összehasonlítást indokolta még az is, hogy a vizsgálatokhoz szükséges statisztikai adatok többsége megyei bontásban állt rendelkezésünkre. Elemzésünk során több oldalról megvizsgáltuk az alkörzetek fejlettségi szintjét. Ezt azért is tartottuk szükségesnek, mert általában a területi különbségek vizsgálata során a gazdasági fejlettséget, s ezen belül is az ipari fejlettséget tekintjük meghatározónak. Véleményünk szerint azonban a fejlettségi szint különbségeit nem szabad csupán egy, vagy néhány ágazat szempontjából vizsgálni és értékelni, hiszen a különböző adottságú területeken a specializált, magas termelékenységű mezőgazdaság, vagy kisebb területen fejlett idegen -, ill. turistaforgalom stb. az iparral egyenértékű gazdasági fejlettséget jelenthet. Tehát az ipar területi elhelyezkedésének egyenlőtlenségei nem szükségszerűen vezetnek aránytalansághoz a gazdaság területi szerkezetében. A gazdasági fejlettségben mutatkozó területi különbségek - különösen kisebb területi egységek esetében - nemcsak az ipar fejlesztésével csökkenthetők, hanem a többi ágazat ésszerű fejlesztése révén is. E megközelítéssel - közvetett módon - reális képet kaptunk arról, hogy a békési alkörzet hogyan kapcsolódik be az ország gazdasági vérkeringésébe, milyen szerepet játszik a kialakult területi munkamegosztásban, területi struktúrában, illetve, hogy az egyes fejlettségi tényezők között milyen feszültségek, differenciák figyelhetők meg, amelyek már felhívják a figyelmet a jelentkező diszharmónia szükségszerű feloldására. Az egyes fejlettségi szintek meghatározását a szakirodalomból ismert és elfogadott, korszerű módszerek, ill. módszer-kombinációk alkalmazásával végeztük el, ill. vettük át. így pl. az egy lakosra jutó iparban előállított nemzeti jövedelem korrigált értéke a megfelelő függvényértékek alapján; a mezőgazdaságban termelt korrigált nemzeti jövedelem termelőterület egységére történő vetítése alapján; faktoranalízis, stb. A specializáció fokának mérésére a hazai adatszolgáltatás nyújtotta lehetőségeken belül egy mószert dolgoztunk ki. A módszer lényege abban van, hogy összeállítjuk az ipar, illetve az élelmiszeripar ágazataira jellemző mennyiségeket (jelen esetben az egyes iparágakban foglalkoztatottak számát) a vizsgált területegységre vonatkozólag, majd képezzük ezen 289