Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Lajos: Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában
részben rejtett, részben nagyon is világos okai vannak. Én a magam vidékén - írja Tessedik Tizenkét paragrafus a magyar iskolaügyről című munkájában - a következő hiányosságokat látom: I. A falusi iskolák célját még mindig nem tartják szem előtt és félreértik. S még mindég nem rendelkezünk egy jól átgondolt, alapvető, kipróbált tervezettel; 2. a fizikai (testi) nevelés el van hanyagolva; 3. a polgári és gazdaságpolitikai nevelés egyáltalában nem jön figyelembe; 4. a gyermekek emlékezőtehetsége túl van terhelve, egyéb testi és lelki energiák egészen elernyednek; 5. a gyermekeknek évek hosszú során át megnemértett, és a közéletben többnyire felesleges dolgokat kell tanulniok, más szükséges és hasznos dolgoknak nyomuk sincs sem a tankönyvekben, sem a falusi tanítók fejében (!); 6. fájdalom: még a felvilágosodott 18. század végén sem rendelkezünk egyetlen céltudatos tanítóképző intézettel sem; 7. a gyermekeket csak utánozni tanítják meg, de nem arra, hogy az ő helyzetükhöz illő feladatokról gondolkozzanak; 8. az örökös egyformaság kifárasztja a tanulókat és a tanítókat; 9. a parasztemberek gyermekei sem magukat nem ismerik, sem a földet, mely őket táplálja, sem földjük terményeit, holott ezeket a lakosság minden rétege az ő kezükből várja; 10. a vallást nem természetes, szeretetreméltó oldaláról mutatják be". 2 7 A Ratio Educationist követő közoktatási, közművelődési állapot értékelésénél Tessedik határozottan utal a tanítók korszerű képzésének és továbbképzésének szükségességére; ezzel összefüggésben az iskolai élet tartalmasságának, az oktatás anyagának gyakorlati irányú fejlesztésére. Mindez szoros logikai kapcsolatban van haladó iskolapolitikai nézeteivel, a magyar iskolaügy átszervezésére, az oktató-nevelő munka korszerűsítésére vonatkozó terveivel. Tessedik a Ratio és kora feudális oktatásügye legnagyobb hibájának azt tartja, hogy éppen a dolgozó nép, elsősorban a parasztság és a nők valóságos szükségleteit, fejlődő árutermelési érdekeit nem veszi figyelembe. A Ratio csak mérsékelt, visszafogott művelődéspolitika terméke, mely a királyi egyoldalú társadalompolitikai és gazdasági célok érdekében a fejlődést bizonyos szinten inkább konzerválni kívánja. Tessedik ezzel szemben egyértelműen és határozottan a nemzeti-polgári fejlődés szolgálatába állítja az iskolapolitikát és a nevelést. Ebből a kettős felismerésből bírálja a Ratiot és szervezi meg a parasztság gyakorlati oktatásának és munkára nevelésének legelső mintaiskoláját Szarvason, 1780-ban. Ugyanis alapvető kérdésnek tartja a népoktatás gyökeres megváltoztatását (minőségi fejlesztését) és általánossá tételét; a falusi iskolák korszerűvé, hasznossá válását, az iskolafenntartás és a tanítók tisztességes fizetésének rendezését; a polgári átalakulás társadalmi igényének megfelelő iskolarendszer kiépítését és művelődési anyag, módszer megalkotását. A megoldásra vonatkozóan írja: „Én minden eszközt kipróbáltam, és egyetlen eszközt találtam amely alkalmasnak bizonyult: a gyakorlati gazdasági tanmódszert céltudatos iskolaiparral egybekötve". 2 8 Az egyik legégetőbb hiányt: a célszerű tankönyvet is tevékenyen pótolja. „A falusi gyermekek szükségeihez mért" Olvasókönyvet ír, mely a maga nemében első ilyen munka. „Ebben a könyvben mindent a gyermekek felfogási tehetségéhez igyekeztem alkalmazni, és csak azt vettem fel, ami a gyermekek értelmét megvilágosíthatja, a gondolkodást éleszti és a szívet nemesíti s minden jóra alkalmassá teszi, a tanítónak pedig alkalmat nyújthat arra, hogy a tanítványokkal hasznos és tanulságos beszélgetést kezdjen". 2 9 Vagyis Tessedik nemcsak meglátja a népoktatás hiányosságait, nemcsak bírálja a Ratio Educationis felemás intézkedéseit, hanem szívós, kitartó munkával meggyőző példát mutat kora polgári irányú művelődéspolitikájának megvalósítására! Az 1788-ban készített Tanítási tervezetének 1II-IV-V. fejezeteiben sorolja fel az iskolai 29
