Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

a színházi szakemberek és színházbarátok érdeklődése a címben jelzett debreceni gyűjteményes kötet felé. Az olvasók bizonyára hálásan forgatják a könyvet, nemcsak a 245 oldalnyi, tömör és magvas történelmi rész, hanem a több szempontból csoportosított, a színészekre, az igazgatókra, a főrendezőkre vonatkozó személyi adatok, valamint az évenkénti bontásban összeállított műsorok miatt is, ahol a darabok szerzőit és rendezőit pontosan feltüntették. Ez az 1866-tól 1974-ig terjedő anyag a szakemberek és a színháztörténészek, de az irodalomtörténészek számára is igen értékes, hiszen számos, országos elismerést szerzett színésznő és színész pályakezdésére felvilágosítást ad, s érzékelteti a vidéki színészet sajátos viszonyait is. A debreceni színészet történetét öt szerző: Béber László-Bényei József-M. Lázár Magda-Taar Ferenc és Tar Károly az 1866-tól 1974-ig terjedő időre hét fejezetben foglalta össze 245 oldalon a forrásanyag bőségének feltüntetésével. A szerzők ugyanis az egykorú helyi lapok cikkei és tudósításai mellett ritka gazdagságú, szintén egykorú irodalmi forrásanyagra támaszkodhattak, mert az előbb Debrecen és Nagyvárad, majd Nyíregyháza városok színházi igényeit kiszolgáló debreceni színészek munkájával, eredményeikkel és gondjaikkal feltűnően sokan foglalkoztak a XIX. században is. A tanulmánykötet szerkesztésénél a könnyebb áttekinthetőség érdekében az időrendiséget pontosan követő krónikás stílus és módszer érvényesült; számtalan idézettel fellebbentve a fátylat az éppen ismertetett korszakról. A kritikai és értékelő megjegyzéseket az éppen tárgyalt eseményekhez fűzve, mozaikosan találjuk meg. Tehát a színpadi játékstílus, valamint a rendezési modellek változásai és magának a drámának fejlődése nem főtémaként, hanem elszórtan, alkalmi észrevételekben, megjegyzésekben bukkannak fel és nem adnak kellő és összefoglaló tájékoztatást. Az 1916. évben Oláh Gábor javaslatára Csokonai nevére keresztelt, különben 1865. okt. 7-én Katona: Bánk bán címú drámájával megnyitott debreceni állandó színházat megelőzően a XIX. század elején a Fehér Ló nevű vendéglő udvarán felállított arénában - sajátosan Gyulán a Korona vendéglő nagytermében és udvari arénájában, - játszottak a debreceni színészek, mert kőszínházhoz csak 1836-ban jutottak, amikor Nádassy Gábor városi tanácsos felajánlotta színházi célra a Harmincad közben levő magtárát, amely átalakítva, szűkösen és „levegőtlenül", közel 30 évig adott szállást a debreceni színészeknek. Gyulán ez fordulat 1850ben a lovarda átalakításával valósult meg. A gyulai olvasók biztosan örömmel fedezik fel, hogy a gyulai származású színészek közül a kiváló jellemszínész Aranyossy József 1877-1878. években, a kiváló tenorista Benkő Béla 1939-1941. években, a príma-balerinaként híressé vált Bordy Bella 1925-1926. években, - Erkel Gabi az 192930-as évadban, - híres gyógyszerészcsaládból származott Örley Flóra drámai színésznőnk 1883-tól 1893-ig több társulatban is szerepelt Debrecenben és élvezték a közönség lelkes tapsait. Érdekes, hogy a békéscsabai Jókai Színházból Barcza Éva, Körösztösi István, Gurnik Ilona, Padúr Teréz és Solti Bertalan, de maga Lovass Edit igazgatónő 1955ben rendezőként szerepelt, illetve szerepeltek a Csokonai Színházban. A Békés megyei olvasók biztosan érdeklődéssel figyelnek fel a könyv lapozgatása közben, hogy egyes időszakokban ugyanazon igazgatók színtársulatai szerepeltek a debreceni színházban, akikkel Békéscsabán és Gyulán találkozott a közönség, illetve debreceni igazgatók kaptak játszási engedélyt Békéscsabán és Gyulán. A XIX. században ugyanis e két várost adott idényben egy társulat szolgálta ki. Az abc-sorrendet követve ismerjük meg ezeket az igazgatókat és társulataikat. Aradi Gerő (1829-1892) 1858-ban lett színész és hamarosan önálló társulatot szervezett. Gyulán 1866-ban, míg Békéscsabán már 1865-ben mutatkozott be a zenekar nélküli társulat, melynek szereplését az 1866-os kolerajárvány hátrányosan befolyásolta. 1882-ben már zenekarral érkeztek Békéscsabára és 1883-ban Gyulán is felléptek. Az Úrikaszinóban megrendezett hangversenyen ismerkedett meg a gyulai közönség az énekesekkel és a zenekarral. Debrecenben 1885-1886-ban találkozunk velük. Megyénkbe többször visszatért a társulat és 1889. június 20-29. napjain Kölesi Blaha Lujzával ők játszottak az akkor felépült Pavilonban, ami azonos a régi kultúrházzal. Halniay Imre és társulata, ahol az igazgató felesége ünnepelt operett-díva volt, Debrecenben 1881-től 1888-ig aratott sikereket. Békéscsabán 1896-ban, majd Gyulán 1898-1899-ben Leszkay András társulatával felváltva játszottak e két városban és bevezették a vasárnap délutáni előadásokat is. 272