Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - SZEMLE

zados, Borgói Tamás sorsa? Lett-e virágzás a szerelem szép bimbójából? Borgóit és Piroskát itt már férj és feleségként látjuk viszont. Kritikus életükben is nehéz pillanatban: az első kisbaba érkezésekor. (A közben elfutott három évre vissza-visszamt a regény.) Körülöttünk a nép küzdi a maga hétköznapi életét, s várja a csodát. Mindaz, ami a kor gondolkozó, felelősséggel élő emberét nyugtalanítja, Borgói belső monológjában fogalmazódik meg újra és újra: „Egy nép, egy nemzet szabadságáról van szó." „.. .el nem megyek, itt maradok. De cinkosa nem leszek az új uraknak, meg cimborálni sem fogok velük." Látjuk a tájat, a Fekete- és Fehér-Körösö vidékét, az író szülőföldjét, Gyulavári és Gyula környékét. S az ott élő embereket. Nyilván egy kicsit az író gyermekkora világát. Csak így magyarázható, ahogy még a táj emberének nyelve, szavai is ízekké, illattá válnak, atmoszférává, amely mintha mindannyiunk gyermekkorának visszfénye lenne. Ez adja részben a korhangulatot is. Hiszen archaizálást alig találunk a három regényben. És a szerelem? A trilógia nőalakja, Piroska az időtlenségéből előlépő szép ember, mindig eszünkbe juttatja Toldi Piroskáját, visszaérzünk rá. Nyilván költött alak. Ahol megjelenik, ott az élet jelenik meg, a frissen sült kenyér gőzölög az orrunk alá, a zöldségekkel bőven befőzött húsleves, ott ég a munka és honol a nyugalom. Benne a férfi egyenrangú társát, sőt bajtársát ismerjük meg. Ö a család is, az emberiség őssejtje, fundamentum a történelem visszatérő nehéz perceiben. Az írót kérdeztem, honnan gyűjtötte hitelesítő adatait a korról, a tájról. Hiszen ennyire precízen ragaszkodni a történeti valósághoz regényben, kivételes dolog. (Egyetlen hibát találtam: a Forgószélben Dede János vári jegyző neve Dandé-ra „sikeredett". 65. lap.) Szeretettel emlegette Szűcs Sándor kiadványait a Sárrét világáról. Felhasználta a korfestéshez Győrffy István Nagykunsági krónikáját is. A történelmi forrásai között Oláh György Békés vármegye 1848-49-bcn, Scherer F. Gyula város története, Hegyesi Márton Bihar vm. 1848-49-ben, Fabó Erkel-évkönyv, Major István negyvennyolcas tüzérhadnagy emlékezései és Berzeviczy Albert Az abszolutizmus kora Magyarországon, 1849-1865 című műveket említette. Láttam jegyzeteit, maga másolta térképeit, a napi krónikákra bontott kort. A történelemtanár alaposságát kellett tapasztalnom felkészülésében. De bizonyára forrása volt a gyermekkorában felszívott helyi hagyományanyag (még élt akkor olyan öregember, aki közvetítéssel elhozta hozzá a kort), minden nap a tájban élt, látta a Kőriserdőt stb. Később is itt élt. 25 évig tanított Dobozon, Lökösházán, Bánhidymajorban, Kétegyházán. Bizonyára sokan tudják, dr. Stupeczky Emilről van szó. Visszagondolva újra meg újra felvillannak bennem a táj képei, az események feszült pillanatai, Piroska szép arca, Borgói keserű szavai, a trilógia végső kicsengése: „Amíg élek, semmit fel nem adok." Tanít és szórakoztat a trilógia, a még piacon levő Égzengés nemkülönben. A Magvető Kiadó jó szolgálatot tett a gondozásával. Gyulai Líviusz és Bogdán István védőborító, kötésterve öregbíti könyvészetünk hírét, e könyvek polcaink melegítő foltjai. Békés megye és Debrecen színházi kapcsolatai A debreceni színészet története Szerk. Katona Ferenc. Debrecen, 1976. MÁRAI GYÖRGY Az utóbbi évtizedekben több színháztörténeti munka látott napvilágot az Alföldön és ÉszakMagyarországon. Papp János négy kis kötetben megírta a békéscsabai színészet felszabadulás előtti hetven évtizedét. 1973-ban Miskolcon jelent meg egy díszes emlékalbum a város színészetének 1823-1973 közötti százötven esztendejéről, sok fényképpel, kiegészítve a repertoár és a színészgárda adattárával. A Gyulai Várszínház öt éves, majd tíz éves „életrajzát" is felvázolta a Havasi István illetve Papp János szerkesztésében megjelent, illusztrált kiadvány. Most jogosan fordul 271