Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)
1978 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Lajos: Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában
A megye viszonylag jobban fizetett tanítói (összes járandóságát forintra átszámolva) a következők: Koncz Ignác (Endrőd) kb. 163 frt, Molitorisz János (Szarvas) kb. 157 frt, Petik Ambrus (Gyula) kb. 129 frt és „két edény bor", Frőlik János (Gyula) kb. 125 frt, Janovszky Mihály (Csaba) 95 frt összesített jövedelemmel. A tanítók vegyes járandósága vásárlóértékének érzékeltetésére idézzük Tessediknek a felmérést megelőző négy évvel korábbi árjegyzékéből a következőket: Hátas- vagy kocsis ló 22 frt, tehén 13, hízó 10 frt, egy béres évi bére kb. 20 frt, jobb parasztház 100-200 frt, egy mázsa gyapjú (=50 kg) 7 frt értékű. 2 3 Az átlag tanítói fizetés Békés megyében - a példaként említett jobbaknak, a felét sem éri el (!), vagyis - 40-50 forint körül volt. A rendszerint nagycsaládos tanítók létfenntartását is alig fedezte. Meg kell még jegyeznünk, hogy járandóságát csak ritkán kapta meg a tanító a kikötött értékben és időben. Voltak továbbá igen szánalmas megállapodások is. Pl. Lázár Pál (Vésztő) 16 frt és napi ellátás, Kalcsó Mihály (Gyula) 15 frt és ellátás, Tót József (Gyula), Dósa János (Szentandrás), Kálmán János (Szeghalom) és még sokan, hasonlóképpen a létminimum alatt tengették életüket. Az ilyen méltatlan anyagi körülmények között vergődő tanítók rendszeresítették a szülőktől kért megalázó ajándékozást, a névnapi, lakodalmi rigmusok mondását, a vendéglátás reményében. A Békés megyei tanítók javadalmazása is igazolja a kor országos értékelését, miszerint: „Voltak jövedelmező állomások (tanítói állások) is, de a nagy többség alig adta meg a létfenntartás eszközeit". 2 4 A Ratio Educationis megjelenése előtt tehát ilyen állapotban találtatott megyénk oktatásügye. Mint tudjuk, lényegesebb változás a Ratio megjelenése következtében sem alakult ki. 3. A népoktatás fejlesztése terén Tessedik Sámuel továbblép a Ratio Educationis szemléletkörén A 18. századi tanügyi állapotok kiváló ismerője, bátor kritikusa és merész rcformálója megyénkben: Tessedik Sámuel. 1767-ben hívják meg Szarvasra lelkésznek. Itt dolgozik élete végéig (1820). Mint az ev. iskolák felügyelője, jól megismeri a megye egész oktatásügyét. A feudális népoktatás helyzetéről - a Ratio Educationis koráról, eltérően a vármegye hivatalos véleményétől - igen lehangoló tapasztalatokat örökít ránk. Az iskolák, a tantermek állapotát tűrhetetlennek minősíti: „Valahányszor az iskolába lépsz, úgy érzed, mintha rablók barlangjába lépnél. Hihctné-e valaki első pillanatban, hogy ez a múzsák székhelye, s nem inkább dologház, vagy sötét tömlöc, ahol az ifjúságot még fényes nappal is a sötétségben gyötrik, ahelyett, hogy tanulásra ösztönöznék?" 2 5 A tanítók iskolai munkájában, az oktatás módszerében a következő súlyos hiányosságokat állapítja meg: „Sokan gépiesen adják elő a tananyagot; tunyán, kelletlenül, aluszékony módon végzik a tanítást; életmódjukban és erkölcseikben letérnek az egyenes útról; az iskolai ifjúságot a tanulásra szánt órákban liázi munkára használják." 2 6 Nincs jobb véleménye a tananyagról sem. Hiányolja a polgári átalakuláshoz nélkülözhetetlen „reális tárgyakat", az életben szükséges gyakorlati és ipari ismereteket. Helyteleníti az értelmetlen dolgok memorizálását (verbalizmus), „míg az ifjúság ítélőképessége bárdolatlan marad". Tessedik - a pozitívumok elismerése mellett - kritikával illeti a Ratio Educationis intézkedései következtében kialakult magyar tanügyi helyzetet. Tíz pontba sűrített bíráló véleménye szerint: „A Ratio Educationis szerzői észrevették a falusi iskolák és tanítóságának nagy hiányait, igyekeztek ezeket a hiányokat pótolni. Hogy mégsem történt meg, annak 28
