Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 2. szám - HETVENÖT ÉVE ALAPÍTOTTÁK A TEVAN NYOMDÁT - Vadas József: Kozma Lajos: A Kner-villa Gyomán

rokk vonalvezetésű nagy ablaka - valamelyest nyugodtabb lett, a homlokzatot kettéosztó pilaszter másik oldalán lévő ablak pedig végképp elvesztette barokk jellegét: díszítetlen nyílásszerkezetté alakították. E változtatásoktól eltekintve Kozma eredeti elképzelései valósultak meg. Főképp azért, mert Kner Imre egyetlen - a maga által felvetett, vagy az építkezés nehézségeiből adódó - változtatást sem vitt végbe addig, amíg ahhoz Kozma hozzá nem járult. A pince szintjén kapott helyet a mosókonyha, valamint a fás és a szenes pince. A lakótérben található a könyvtár, a szalon, a kamra, a konyha, a fürdőszoba, a háló, a gyerekszoba, s innen nyílik a kert felé a terasz is. A padlástérben volt a cselédszoba, valamint a vendégszoba. (Az épület utóélete.) A beköltözéssel, mint már utaltunk rá, nem ért véget a ház építésének története. A javítások és az ezzel kapcsolatos levelezések évekig tartottak. Mindkét fél a maga jószándékát bizonygatja és a másikat hibáztatja. Dr. Sándor több dolog miatt perlekedik. Bizonyos hibákat nem ismer el. Tehát nem akar javítani. így ír Knernek, aki joggal kifogásolja a tervektől való eltérést a gyors munka, az olcsóság javára. „Mikroszkopikus mérései, meggondolásai bizonyosan helyesek és jók a nyomdász iparban, de egészen szokatlan az építőiparban, melynél természetes, hogy apróbb-cseprőbb pontatlanságok cl nem kerülhetők. Elvégre mi nem mikroszkóppal dolgozunk..." Sándor ugyanakkor azt is sérelmezi, hogy Kozma és Kner őt megkerülve olyan dolgokban állapodik meg, amelyek nem szerepelnek a terven, c munkák pótlólagos kifizetésére azonban Kner Imre nem hajlandó. Az egyre indulatosabbá váló levelezés során először csak szerényen megjegyzi: „mint Kozma építész úrnak már kezdetben említettem, nem tekintem a magam részéről tisztán üzleti vállalkozásnak" a munkát. Később azonban már követelései alátámasztására így fogalmaz: „még egyszer külön is felhívom az Ön figyelmét arra, hogy Kner úr felette olcsón jutott egy szép épülethez." Hallgassuk meg a másik felet is. Kner kezdettől fogva tudja: az építkezés nagyon meg fogja terhelni a háztartást. így hát érzékenyen érinti minden újabb kiadás. Türelme pedig végképp elvész, amikor hanyag munkát tapasztal. 1925 októberében, tehát röviddel a beköltözés, az épület átadása előtt, Sándor és Kozma alighanem Kner sürgető hívására, amolyan műszaki átvételre utaznak Gyomára. Kner a hibákat ecsetelte, Sándor védte az embereit, s valószínűleg Kozmának jutott a leghálátlanabb szerep: tehetetlennek lenni a jóbarát Kner Imre és az általa ajánlott - valószínűleg lekötelezett - Sándor vitájában. Knernek nemcsak Sándorral kellett vitáznia, hanem az általa naivnak tartott Kozma kijózanítása is reá hárult. így ír neki, mintegy panaszkodása igazolásaképpen: „Az utóbbi időben minden egyes mestermunka Budapestről olyan állapotban érkezett ide, hogy nem passzolt az épülethez..." S bár mérgelődésre a halálosan precíz Knernek már ez is elég ok volna, valójában egy véletlen, az építésvezetőnek szóló információ hozza ki a sodrából: „Szemem elé került Dr. Sándor Ödön úrnak egy utasítása, amely szó szerint így hangzott: »Kner úrtól mennél több pénzt felvenni. Ha kell lépjen fel erélyesen«." Hogy az anyagi kérdésekben kinek volt igaza, az a levéltári anyag alapján ma már nem állapítható meg. A lényegben - a kivitelezés minőségi kifogásait illetően - mindenesetre Kner aggályait igazolta az idő. Már 1925 telén így panaszkodik: „Nagyon-nagyon szomorú ez, de bizony az idők igazolják az összes aggodalmaimat, amelyeket az épület kivitelezéséhez fűztem." Valószínűleg, ezeknek a hibáknak is részük volt abban, hogy az épület - különösen alapépítménye - ma oly rossz állapotban van. 192