Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Dumitrás Mihály: Egy nemzedék hitvallása

Az orosházi községháza udvara, ahol a hírhedte vált 7-es cella is volt (1957-cs lebontás előtti állapot) 40 évvel ezelőtt is menetelt, vasraverve, rongyosan, megalázva, de emelt fővel a csapat, munkások, szegényparasztok. A Viharsarok követei, az illegális Kommunista Párt öntudatos harcosai. A Viharsarkot állították bíróság elé! Mi volt a bűnük: Vallották Nagy Október igazságát. Hittek a munkásosztály győzelmében és élesztgették a szabadság vágyának tüzét. Terjesztették a Kommunista Párt eszméit és a vad, kegyetlen küzdelemben ritkuló sorokat új harcosokkal erősítették. Küzdöttek a Horthy-reakció nemzetvesztő politikája, az egyre erősödő fasizmus térhódítása ellen. Hisz kegyetlen terror ült népünk nyakán, mint polip szívta a nemzet életerejét. Rettentő statisztikai adatok szólnak arról, hogy a szűnni nem akaró éhség miként kaszált széles rendet népünk soraiban, nagy küzdelem folyt a mindennapért. Csúnya, konok világ volt itt akkor. Az 1891-es Véres Május földje ez, hol a forradalmak rügye volt minden zárt ököl, ahol a nyomor hajtotta bátrak a Horthy korszak fekete éjének sötétségében is keresték a fényt, és szerkesztették a tudatos jövő felé tekintve a költő által megálmodott harmóniát, a maguk módján, ahogy lehetett. Megaláztatásokkal teli nehéz életüknek a terhét akarták enyhíteni azok, akik négy évtizeddel ezelőtt találkozóra jöttek, hogy az ólombetű erejével fegyvert kovácsoljanak érdekük védelmében. Lehetetlen meghatódottság nélkül visszaemlékezni arra, hogy milyen értéke volt minden betűnek, amelyek csak sejtették egy szebb jövő hasadását. A nyomasztó gazdasági élet mellett a politikai helyzet sem volt vigasztaló. Bár közel két évtized teltei a Tanácsköztársaság leverése óta, a munkásság elleni terror, erőszak mitsem változott. Féktelen rágalom és hazugsághadjárat folyt minden haladó gondolat ellen. Különösen kifogyhatatlan volt a propaganda a Tanácsköztársaság híveinek fölsorolásában, a kommunisták elleni gyűlöletszításban. A kommunistákról mint a társadalom, az emberi kultúra, a civilizáció ellenségeiről írtak és beszéltek. A szószéken isten segedelméért könyörögtek a bolsevista métely kiirtásáért. A föld alá kényszerített Kommunista Párt azonban élt és dolgozott. Az ellenforradalmi reakció sokat tanult az 1919-es eseményekből. De a proletáriátus sem volt már a régi. Az 1920-as években új raj lép a politikai küzdőtérre. Fiatal erő, amelynek egy része tevőleges résztvevője, illetve szemlélője volt 1919-nek, akiknek 15