Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Dumitrás Mihály: Egy nemzedék hitvallása

a néhány órára, ami késő estétől kora hajnalig az övék volt. Nyáron sietni kell a munkával, a tél a henyélés ideje, akkor nincs tennivaló, csak az evés. Csak a cseléd kötelessége volt kifogyhatatlan. A földmunkásság számára egyetlen keresetet biztosító munkalehetőség a nyári munka, az aratás-cséplés. Kedvelt munkamód volt ez, mert azt a néhány mázsa gabonát biztosan megkeresik. A „biztos" szó pedig varázsos jelentőségű azok között, akiknek az életükben szinte semmi sem volt biztos. Akik előtt legtöbbször még a legközelebbi napokat is elfedte a tanácstalan kétségbeesés. Azok nevében köszöntöm e tanácskozást, akiknek 40 éve nem jutott aratás, akiknek súlyos bűnnel vádolva kellett felelni, Schweinitzer, Hain Péter és pribékeik, illetve Horthy osztálybírósága kérdéseire. A tanúk nevében, akik cselekvői voltak az itt zajlott eseményeknek. Kiket ki tudja hányszor idéztek pulpitus elé, de már nem szigorú bírák, hanem népünk történelmét vallató, csillogó szemű úttörők, fürkésző tekintetű ifjak megannyi kérdéseire felelni. Mert az utókor számontartja azok tetteit, akik téglát hordtak a munkásosztály harcának közös történelmi épületéhez. Amelyen jelen van 1891 és Szántó Kovács zendülő földmunkásainak merész kis hada is, a külföldet járt és a szocializmus hitét a magyar földbe plántáló „valcolók" bajuszos, magasgalléros arcképe is. A városligeti gyülekezők vöröszászlós dalos csapata, a sztrájktanyák elszánt népe, a formálódó „Új nép" a „másfajta raj". Nem hiányzik e tablóról 1919 vörös matrózainak csíkos trikója, a budai hegyek illegális találkozóinak ifjú gárdája. A „csakazértis" vörösnyakkendőt kötő legények konok pillantása. A Horthy-vesztőhelyek mélyén sínylődök börtönrácsokon kinyújtott zárt ökleiÉvtizedek menetelnek e történelmi tablón egymáshoz fonódva, egymást erősítve. Forradalmi akarat, szabadságvágy ragyogja be ennek a tablónak minden kockáját. A régi had úgy menetelt, nem volt benne biztos, víg marad-e májusa, nem kíván-e életet, nem öntözi-e az út kövét a harcosok vére. Dacos pillantások figyelték a rendőrlovak patkóinak csattogását, a marcona csendőrlegény kakastollas csákóját, a kivont acél kíméletet nem ismerő csillogását. De meneteltek! 14 A hírhedt 7-es cella bejárata (1957-es felvétel)