Békési Élet, 1978 (13. évfolyam)

1978 / 1. szám - EMLÉKÜLÉS OROSHÁZÁN, AZ 1937. ÉVI VIHARSARKI ILLEGÁLIS KOMMUNISTA LETARTÓZTATÁSOK NEGYVENEDIK ÉVFORDULÓJÁN - Szabó Ferenc: Gondolatok az 1937. évi viharsarki illegáli kommunista és baloldali szocialista mozgalom történeti értékeléséhez

dialektikáját. De a résztvevők mozgalmi előéletét, családonkénti mozgalmi hagyományait, réteghez tartozását, szociális viszonyait, műveltségi helyzetét, baráti körét, életmódját és még megannyi mást szintén fel kellene térképezni, hogy mélyebben, árnyaltabban ábrázolhassuk áldozatkész küzdelmüket. A vezetőkkel együtt a mozgalmi múlt „közkatonáit" és tevékenységüket, a nagyobb megmozdulások mellett az alapvető szerepet játszó aprómunkát is bele kell vonni a megörökítés, a gyűjtés körébe. A szegedi királyi ügyészség által kiadott, és 1937. december 31-én kelt vádirat, amely több példányban is fennmaradt, 120 vád alá helyezett adatait tartalmazza a negyven esztendővel ezelőtti nagy lebukás kapcsán. A már elmondottak alapján végzett, vázlatos elemzés azt mutatja, hogy lakóhely szerint a 120-ból 44-en orosházi, hárman szentetornyai, 18-an gádorosi, 13-an békéscsabai, 12-en szarvasi, öten kunszentmártoni lakosok voltak, két-két résztvevő szerepel nagymágocsi és mezőtúri, egy-egy pedig dobozi ill. kiskirálysági (ma: eperjesi) lakosként. 19 budapesti lakos szerepel a vádiratban. A megnevezett helységek és a letartóztatottak ismeretében bizonyos mértékig körvonalazható a szervezkedés területi kiterjedése, de nem értékelhetők hitelesen a felsőbb kapcsolatai. Mert nem egyedül azok a felsőbb kapcsolatok voltak, amelyekre a szadista nyomozás rájött. Hogy még melyek, az a további kutatás egyik legfontosabb kérdése. A nyomozás során kiderített frakciós kapcsolatokról szintén meg kellene pontosabban állapítani, hogy milyen mértékig korrigálták ill. egyáltalán hogyan értékelték azokat elvileg a viharsarki kommunisták. Tekintettel arra is, milyen súlyos nehézséget jelentett az illegális KMP vezetési és szervezeti válsága, a hazai irányítás hiánya éppen ezekben az években. Ma ezekre a kérdésekre még nem lehet végérvényes választ adni. A vádiratban található személyi adatok más megközelítésű elemzése fényt vet az 1937-ben bíróság elé állítottak társadalmi helyzetére is. A 120 személynek éppen a fele, hatvan fő, agrárproletár volt, 39 ipari munkás, kisiparban dolgozó segéd, 12 önálló kisiparos vagy kiskereskedő. A fennmaradó kilenc véletlenszerűen oszlik meg. Orosháza esetében 31-en iparból, kereskedelemből, egyszóval nem a mezőgazdasági munkából élők voltak, s 13-an számítottak agrárproletárnak. Békéscsaba és Szarvas esetében a földmunkások voltak számbeli többségben, Gádoroson pedig mindössze egy iparossegéd volt a vád alá helyezettek között. Igyekeztünk választ kapni a vádiratból arra is, hogy melyik mozgalmi generáció adta az 1937-ben letartóztatottak zömét. Kiderült, hogy a 120 vádlottból 86 volt negyven éven aluli, akiknek 1918-19-ből csak részben lehettek mozgalmi tapasztalataik. A negyvenedik életévükön túllévők száma 34, köztük kilencen már az ötödik X-en is túl. Ok jelenthették az összekötő kapcsot az első világháború előtti és alatti mozgalmi generációkkal. A nevelő munka eredményességét jelzi, hogy 27 harminc éven aluli fiatal nevét is felsorolja a vádirat. Természetszerűen adódik a kutatási feladat: Hogyan ötvöződtek az együtt küzdő nemzedékek tapasztalatai, mennyi maradt meg a századforduló idejének földmunkásmozgalmi módszereiből, mennyire hatott 1919 rövid időszakának mozgalmi gyakorlata? Az 1937. évi orosházi és környéki kommunista és baloldali szocialista mozgalom tömegbefolyásának, az akkor legnagyobb és legparancsolóbb feladat, az antifasiszta összefogás megteremtésében játszott szerepének pontosabb, árnyaltabb megvilágítása is alapvetően fontos számunkra. Kik voltak a lehetséges és kik voltak a valóságos szövetségesek ? Mi segítette és mi akadályozta itt a Viharsarokban, itt Orosházán a haladó erők egybefogását ? Erről tudunk már egyet és mást, de távolról sem mindent. A sokfelé ágazó feltárási, gyűjtési, kutatási feladatok felvázolása után a harmincas évek Békés megyei munkásmozgalmáról szóló és eddig megjelent kiadványokról, feldolgozásokról, visszaemlékezésekről kell még áttekintést adnom. A központi kiadványok - különösen 12