Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Sass Ervin: Békés-tarhosi emlékkiállítás a békési múzeumban

Tóth Lajos, az MSZMP Politikai Főiskolájának tanára, volt tarhosi diák nyitotta meg az emlékkiállítást. Mellette balról Gulyás György A harmadik terem a gigászi munka dokumentumait őrizte: hogyan épült a zenepavilon, ahol az elmúlt esztendő nyarán a zenei napok emlékülése és hangversenyei is lezajlottak. Téglahordó tanárok, diákok, aztán az avatóünnepély: Kodály Zoltán beszél... 1953. május elsejét mutat a naptár, és a harc már megindult: legyen-e Tarhoson énekiskola, vagy ne legyen? A „ne legyen" lett a végső szó, és a kiállítás is a szűkszavú „megszüntetési leirattal" zárult. A negyedik terem már nem Tarhosé, ott már a Debrecenbe távozó Gulyás György újabb, nagy vállalkozásának tanúi lehettünk: hogyan alakult meg és tört a világhírig, általa és vezetésével a debreceni Kodály Kórus ? Mégis ott voltak azért a tarhosiak is: műveik, hanglemezeik, a róluk írt riport-portrék, és egy térkép a falon: „Tarhosiak országszerte." Az Alföldre, a Dunántúlra, északra és délre, mindenhová eljutottak az énekiskola volt növendékei, akik a kiállítás tanúsága szerint jól készültek és jól veszik ki részüket ma is a kodályi gondolat, az „énekes Magyarország" megvalósításából. A „danuló, füttyös iskola" nyolc éve beszédes, szép, elgondolkoztató emlékkiállítást kapott Békésen, a város múzeumában. Hamarosan azonban állandó helyére, az idén, 1977-ben megnyíló „Békés-tarhosi emlékszobába" költözik, a tisztelet és megbecsülés nemes példájaként. •63