Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KIÁLLÍTÁS - Tábori György: Parasztszoba a békési Jantyik Mátyás Múzeumban

Parasztszoba a békési Jantyik Mátyás Múzeumban TÁBORI GYÖRGY „Békés vármegyének hat századon át legnépesebb községe Békés, jó ideig székhelye is volt. 1703-ban Rákóczi Ferenc parancsára Karczag vidékén beállottak Békés lakosai hajdúknak, de nehezen várták a kedvező alkalmat, hogy vissza költözzenek. 1711-ben megjött ez a kedvező alkalom is." Ettől az időtől kezdve már töretlen a település fejlődése. Nagy többségében református vallású magyar lakosságával, a Fehér- és Fekete-Körös összefolyásának a zugában, még a 19. század közepén is körülvéve vizektől és erdőségektől - erre utal még most is zegzugos belső települése - ebből fakadóan s a rossz útviszonyok miatt is fejlődésének üteme lassúbb volt, aminek következtében lakossága hagyományait jobban megőrizte, de éppen ezen kissé konzerválódott gazdasági és társadalmi helyzete folytán a Körösmenti református magyar mezőváros típusos példája lett. írásunk a békési Jantyik Mátyás Múzeumban berendezett, 19. század végi, módosabb parasztszobát írja le, annak vezetője. A szoba létesítése kísérlet volt és előmunkálatait képezi egy békési magyar tájház berendezésének és bemutatásának, amely Békésen a Durkó utca 8. számú telken álló, módosabb paraszt lakóházban (műemlékjellegű, 1866-ban épült) valósul meg az 1977. évben. A békési lakóházak a környéken található vagy előállítható anyagból épültek. Jellegzetes békési faltípusok: a földfal, a vesszőfonatos fal, amit kívülről és belülről vastagon besároztak, a vert fal, a vályogfal, az elmúlt század második felétől az égetett téglafal, de igen gyakori a vályog és az égetett tégla keveréke is. A békési lakóház mindig hossztengelyével merőlegesen helyezkedik az utca vonalára, és egy ablakkal nyílik az utcára. Akétablakos házak csak a 19. század második felében kezdenek városszerte terjedni. Amikor még csak az egy szoba volt az általános, azt háznak nevezték. Amikor már két szoba lett a szokásos, azok közül az egyik a lakószoba a nagyház, a másik a kisház vagy tisztaszoba, mely utóbbi inkább az udvar felőli helyiség volt. Sok berendezési tárgy nem volt benne, gyakran még kemence sem. Berendezése: egy ágy felvetett párnákkal, egy-két festett láda, amelyekben ruhaneműt tartottak, asztal amely nem a sarokban állt, mint a nagyszobában, hanem a szoba közepén, körülvéve pár székkel, és egy-két ruhafogas a falakon. Mindössze ennyi volt a berendezése. Ajtaja a konyhából nyílott, és rendesen kulcsra volt zárva. A tornácra nyíló egyetlen kicsi ablakán a függöny mindig be volt húzva, és a bent uralkodó szürke félhomály, a legtöbbször nedves párát lehelő talaival meglehetősen komor képet nyújtott. A család élete a nagyházban folyt, legyen az akár az utca felől, akár az udvar felől. A konyhából a szobába lépve a szomszéd felőli sarokban állott a kemence, a bogJyakcinciice, a búbos. A búbos a múlt században általában még padka nélküli, a századfordulón már vályogból építtet padkával épül, ami rongypokróccal volt leterítve. Az elmúlt évtizedekben - módosabb helyen barnára festett deszkaülőkét láthattunk körülötte. Itt, a kemence körül folyt a napi munka, az élet. Az asszonyok itt készültek elő a főzéshez, itt varrogattak, fontak a rokkán, hátukat neki•64