Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gulyás György: A zenei nevelés rendszerének kérdőjelei

meg az iskolán kívüli társadalom igényéről sem. Ez sugallja azt a megállapítást - ismét Vitányi Iván referátumával egyetértésben, hogy a Kodály-koncepciónak csak egyik része az iskolai munka, ám a betetőzést ő maga is a társadalomban remélte. Kérdés most: jelenleg van-e nálunk, az iskolán kívül, olyan társadalmi, zenei művelődési rendszer, intézményrendszer, amelyik ezt a betetőzést biztosítani tudja. A felelet: igen is, nem is. Ha igaz a referátumnak az a megállapítása, hogy a közművelődés csak köznevelésre alapozhat - márpedig igaz - akkor azt is bátran ki kell mondanunk, hogy a köznevelési oldal lemaradóban van. Vagy már le is maradt, már adós. A szakemberek mennyiségi mutatóival elsősorban. A végkövetkeztetés végül is, hogy jól felkészült zenei szakemberek nélkül közművelődési programot megvalósítani lehetetlen. Mi itt a gond? Az egyik mennyiségi, s ehhez is kapcsolódik sok minden, pl. sokan úgy vélik, hogy csökken az érdeklődés a zenei pályák iránt. Én másképpen tenném fel a kérdést. El tud-e indulni a zenei tehetség vagy zenét tanulni vágyó és pályaválasztásában a zenét akaró tanuló? Es ha elindul, el tud-e jutni a főiskoláig? Miért igen, és miért nem? Igen, mert megvannak a feltételek, mert többszáz zeneiskolával és zenei általános iskolával, és szakiskolákkal rendelkezünk, mert nem akad még egy ország, amelyik ennyit áldozna a zeneoktatásra, a zenére, mint a mienk. Ám a nemet is éppúgy dokumentálja az utolsó évtizedben végző zenetanárok létszáma és az a nagy énektanár-, kórusvezető- és hangszeres zenetanárhiány szerte az országban, ami fennáll. Nyugodtan állítom, talán szerénytelenség nélkül is tehetem, hogy sok-sok éven át harcoltam, dolgoztam a zenei tehetségek elindulásáért és egyáltalán az énektanárképzés mennyiségi kereteinek bővüléséért. Tarhoson működött először ilyen a felszabadulás után. Ez alkalommal több kérdés merül elém: Az egyik: belejátszik-e a zenei tehetségek kérdése a zenei közművelődés alakulásába ? A másik: mi az a valami, ami miatt nem képesek beérkezni a zenei pálya végéhez az elindult tanulók, pl. a főiskolához ? Gondolom, hogy ez már nemcsak az elindult tehetségekre jellemző. A harmadik: szükséges lenne-e tényleg bizonyos korrekció, amelyre Vitányi Iván is utalt a referátumában ? És szükséges lenne-e az a bizonyos akceleráció, amelynek zenei vonatkozásában éppen Békés-Tarhoson lettünk tanúi. Miről volt szó? Arról, hogy Kodály, amikor nem javasolta induláskor a tarhosi iskola létesítését, akkor úgy gondolkozott: egy generációváltáson belül nem lehet zenésszé, művésszé nevelni azt, akinek nem volt meg hazulról a zenei gyermekkora. Emlékezzünk csak, mit mondott az előbb Vitányi Iván a gyermekkori zenei élményekre nézve! Én azzal bővíteném, nem kísérletezni kell ebben a dologban, hanem a zenei gyermekkort vissza kell adni a gyermekeknek és akkor ezek az élmények biztosítottak lesznek számára. Mert Tarhos bizonyított már egyszer. Azt bizonyította, hogy ha visszaadjuk, megteremtjük számára a zenei környezetet, pótoljuk a zenei gyermekkort, amelyikkel nem rendelkezett, amikor idejött- itt zenével ébredt és zenével feküdt és egész nap zenében élt a tanuló - akkor olyan akcelerációs ugrás következik be, amelyik pótolni képes a generációs kihagyásokat. Talán nem haragudnak meg a régi tanítványaim, ha hivatkozom arra, hogy akik itt ülnek, Tóth Lajos vagy Szokolay Sándor, vagy Mező László, vagy Tarjáni Ferenc és a többiekre mindegyikükre, akik tulajdonképpen a kodályi értelemben, (amikor nem javasolta a tarhosi iskolát,) még nem rendelkeztek azzal a zenei környezettel, vagy azzal a zenei élménynyel, amelyre Vitányi Iván az előbb hivatkozott. De itt Tarhoson megkapták azt a zenei gyermekkort, amit elvesztettek, vagy amit nem volt módjuk addig megszerezni, és az akcelerációs folyamatok évek alatt évtizedeket, generációs változásokat képesek voltak pótolni. Csupán megkérdezem most: nincs arról szó véletlenül, hogy a mai zeneiskolák nem tudják ezt biztosítani? Maga a zeneiskolai rendszerünk? Ezért írtam a MUZSIKA egyik számában, hogy az elkallódás - most már tudom, ezelőtt 20 évvel még nem tudtam -, nemcsak szociális jellegű, mert az is, 58