Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gulyás György: A zenei nevelés rendszerének kérdőjelei

hogy nem feltétlenül szociális eredetű, pedig az is. Az igazi ok: valamit nem kapnak meg a startheli hátrányok legyőzéséhez. Van még egy gondunk. Mégpedig: hogyan tudunk lépést tartani a változó világgal. Általában ez közismert, hogy a tudományok világában ez így van. A zenei szakmában kevés támogatást adunk ehhez az embereknek. Pedig ez hozzátartozik a közművelődés ügyéhez is. A zenei népművelő saját szakmai tudása nélkül erőtlenné válik. Ha az iskolai zenei nevelés és a közművelődés távlatainak lehetőségeit említi a referátum, akkor fel kell, hogy vetődjék a továbbképzés, az önművelődés lehetősége és fontossága. Úgy is fogalmazhatnánk, megújulás vagy maradiság. De megújulni csak azok tudnak, akiknek képzésük idején kezükbe adtuk a biztos alapot, amelyet ki kell egészíteni időről-időre. Mert a szakma, a zenei élet előrehaladása folyton azt követeli, hogy időről-időre számításba vegyék az újat. Ha ezt nem teszik, akkor lemaradnak, és nem járnak igazán Bartók és Kodály nyomdokán, akik a maguk idejében, a század első felében az új élharcosai, a megújulás harcosai voltak a magyar zenében. Azok az elvek tehát, amelyeket a referátum rendelkezésünkre bocsátott, tézisei hangsúlyoznak, felveti egy bizonyos korrekció szükségességét. Ez a korrekció - a közművelődés és a zenei közoktatás összefüggése az iskolán kívüli, a társadalmi zenei közművelődés kérdéseire egyaránt vonatkozhatna. Mert igaz az, amit Vitányi Iván mondott, hogy tekintetbe kell venni az iskolán belüli zenei nevelést, az iskolán kívüli zenei nevelést, a családon belüli nevelést, a szervezetekben folyó nevelést és a tömegkommunikáció eszközeivel folyó zenei nevelést. Csak én hozzátenném azt is, hogy arról kevesebb szó volt, hogyan és ki teremti meg az egyes zenei faktorokban ennek a zenei nevelésnek a minőségét. Mert a meglévő feltételeket sem tudjuk kihasználni azért, mert kevés az, aki animál, aki figyelmeztet, aki ajánl, aki felhívja a figyelmet, mert megnyilvánulásunk mindig hivatali feladatként tekint valamit, és mindig a hivataltól várjuk tulajdonképpen ezeket, mert valahogy kevés emberrel rendelkezünk, nem alakítottuk ki a művelődési magatartást. Nem a hivatalokban, a lelkekben. Ehhez az út persze a szakemberek képzése. Az alapismeretek megszerzése nélkül nem tudunk mit tenni és a továbbképzésen keresztül vezet a meglevőnek a kibővítése. Már hivatkoztam: a gyakori tapasztalatoknak a megismerésén át vezet az út. Igen, az elmúlt 30 év alatt sok erőnket kötötték le iskola-átszervezési, még megszüntetési gondok is, mint a tarhosi iskola is mutatta. Tantervi, módszertani problémák. Azt hiszem, itt az ideje, hogy a társadalmi aktív zenélés kérdéseivel az eddigieknél kiemeltebben foglalkozzunk, a képzés olyan oldalának az erősítésével, amelyik révén a zenei társadalmi aktivitást is mozgalmi szintre emelhetnénk. így fogalmaznék, s azt hiszem, ebben biztosan Bartók és Kodály nyomdokain járnánk. 59