Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Vitányi Iván: Az ének-zenei általános iskolák és a közművelődés

szet gyakorlásával kell nevelni és ezt az igazi művészeti gyakorlatot találta meg a népdalban. A népdalnak tehát ebben az összefüggésben pedagógiai jelentősége van. A művészeti-esztétikai nevelés most éppen az előtt a feladat előtt áll, hogy ezeket a Kodály­elveket az egész művészeti nevelésben érvényesítse. Társadalmunk fejlődése, átalakulása szükségképpen magával kell, hogy hozza a nevelés kon­cepciójának átalakítását. Nehéz folyamat ez, amelyben nagyon sok küzdelem, nagyon sok buk­tató, nagyon sok kudarc is vár bennünket, de mindenképpen szükséges. Ebbe illeszkedik bele a művészeti nevelésnek az az átformálása, amin nem dűtést-borítást értek, hanem olyan szerves átalakítást, amely az évtizedek során fog eredményre vezetni. Ebben Kodály zenei nevelési elve­ire is támaszkodnunk kell, hiszen ez egyik legmagasabb rendű kincsünk és örökségünk. Vannak ma is, akik Kodály nevelői programjának jelentőségét csak szűken, a zenepedagógia szempontjából ítélik meg. Ezért hadd húzzam alá még egyszer befejezésül gondolatmenetemnek azt a legfőbb következtetését, hogy ének-zenei, az esztétikai-művészeti nevelés is a közművelő­dés igen sok szállal kapcsolódik egybe, s hogy ezen belül a Kodály által kezdeményezett ének­zenei nevelésnek úttörő jelentősege van és lehet az egész zenei, még szélesebben az egész művé­szeti közművelődés további fejlődésében. Kodály Zoltán Tarhoson, Gulyás György és tanítványai társaságában 56

Next

/
Thumbnails
Contents