Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

pedig úgy véli „Vocabulárium"-ában (1816), hogy szükséges összegyűjteni Magyarország és Erdély minden provincializmusát. Ugyancsak a nyelvjárások teljes feltárását látja szükségesnek Hunfalvy Pál is, a nyelv jelene és múltja összefüggéseinek figyelembevételével. A nyelvjárások első, nagy haladást jelentő felosztása Simonyi Zsigmond nevéhez fűződik (A magyar nyelv, 1889), de a felosztása mellől még hiányzik a térkép. Balassa József: A magyar nyelvjárások osztályozása és jellemzése (1891) című munkájában igen színvonalasan tárgyalja a jelenséghatárok kérdését, összefoglalja és egymással kapcsolatba hozza az addig rendszertelenül gyűjtött, és a kérdőívekre kapott válaszokban összehordott anyagot, eredményeit pedig már térképen is rögzíti. (Vö. Derne L.-Imre S.: A Magyar Nyelvjárások Atlaszának elméleti-módszertani kérdései. 1416. 1.). Nyelvjáráskutatásunk tárgyalásakor feltétlenül meg kell említenünk Melich János és Csűry Bálint nevét is. Nyelvatlaszunk megjelenésének természetesen külföldi példái is voltak. Már a múlt században történtek próbálkozások Németországban (Wenker 1876-ban). Franciaországban Gilliéron és Edmond gyűjtése jelent meg 1902-1912 között, a gyűjtés maga 1897-től 1901-ig tartott. A legjobbak közé tartozik a délsvájci-olasz nyelvatlasz Jaherg és Jud szerkesztésében (1928-1932 között). Egy magyar nyelvatlasz készítésének ötlete nálunk 1929-ben bukkan fel először. A Debreceni Egyetem Nyelvatlasz Intézete, amely tulajdonképpen német nyelvjárások nyelvföldrajzi feldolgozására alakult, egy magyar nyelvatlasz készítését is programba vette. Meg kell mondanunk, hogy már a vállalkozás terve is korszerűtlen volt, az összeállított kérdőíveket laikusokhoz (értsd: nem nyelvész) küldték, akik azokra igen vegyes értékű válaszokat adtak. A gyűjtés eredménye végső soron igen csekély értékű, a beérkezett kérdőívek általában megbízhatatlanok, fogyatékosak s ily módon használhatatlanok voltak. Ez a mozgalom végül is elhalt, sőt a debreceni bölcsészkar a Nyelvatlasz Intézetet is megszüntette 1941-ben. Azonban még 1941-ben újabb, most már határozottabb formában felvetődött egy tulajdonképpeni nyelvatlasz gondolata, s ez év októberében 14-15-én a budapesti egyetem Magyarságtudományi Intézete által összehívott értekezleten határozatot hoztak a nyelvatlasz munkálatainak megindítására, egy bizottság létrehozására. A bizottság az 1942. január 13-i ülésen Bárczi Gézát bízta meg a munkálatok megszervezésével, megindításával, irányításával és vezetésével. A II. világháború eseményei azonban a szépen induló kezdeményezést megállították, 1943 után már a próbagyűjtések sem folytak. A felszabadulás után végre újból megindultak a nyelvatlasz munkálatai. Új Nyelvtudományi Munkaközösség alakult, amely új tervváltozatot dolgozott ki. A határozat szerint a gyűjtést csak képzett nyelvészek végzik, megindult a külföldi nyelvatlaszok tanulmányozása, a próbaívek összeállítása, a kutatópontok kijelölése. 1950-ben megalakult a Nyelvtudományi Intézet, melynek magyar osztálya örökölte a Magyar Nyelvtudományi Munkaközösség feladatait és programját, s még ebben az évben meg is kezdődött a tényleges anyaggyűjtés. Ez az anyaggyűjtés egészen 1960-ig tartott. Az anyagot már a gyűjtés folyamán munkatérképlapokra vetítették, s 1951-től a gyűjtést elősegítették a gépi felvételek is. Jelentős eseménynek tekinthetjük, hogy a munkaközösség elhatározta a tájnyelvi atlaszok sorozatának megindítását. Ezen atlaszok sorából kiemelhetjük Végh József „Örségi és Hetési Nyelvatlasz"át, amelyet 1959-ben adtak ki 188 lappal és 217 térképpel. * Magának a Magyar Nyelvjárások Atlasza anyagának a gyűjtése két külön gyűjtőfüzet segítségével történt. Az ,,első rész", amelyet a munkaközösség tagjai egymás között ,,nyelvtani réíz"-nek neveztek el, elsősorban nyelvjárásaink nyelvi struktúrájáról kívánt valamiféle tájékoztatást adni, s benne a szókincset vizsgáló rész némileg kiegészítő jellegű volt. A ,,második rész" vagy a nyelvészek szóhasználata szerint a ,,szóföldrajzi rész" összeállításakor a szókincs földrajzi vizsgálata állt a középpontban - ezt a részt a magyarországi kutatópontoknak csak kb. a felén kérdezték ki. Az ,,első rész"-ben 1-742. folyószámozással kérdőszó, 743759. sorszámozással néhány mondattani kérdés található a válaszok feljegyzésére szolgáló hellyel. Ez, és a ,,második rész" szintén, később nyomtatásban is megjelent. A ,,második rész" 1-655. sorszámozással tartalmazza kérdéseit. Az anyaggyűjtés után annak ellenőrzése következett. 1958-59. között ellenőrizték filológiailag 520