Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

a munkatérképeket, majd 1960-64. között az anyag ellenőrzése történt meg a kutatópontokon. Az ellenőrzést legnagyobb részt Deine László és Imre Samu végezték, időnként igénybe véve Végh József és Balogh Lajos segítségét is. Az ellenőrzés után indult meg a szerkesztés munkája, amellyel a munkaközösség Derne Lászlót és Imre Samut bízta meg. Gyakorlatilag az atlasz VI. (utolsó) kötetének a szerkesztése is 1970-bcn lezárult. Az egyes kötetek tulajdonképpen nagyalakú térképlapok a címszavakkal, kérdésekkel, a kutatópontokra beírt válaszokkal, adattal. Az anyag megoszlása kötetenként a következő: I. kötet: a gabonafélék és részeik, betegségeik; a gabonafélék gyomnövényei; egyéb termesztett növények és részeik; gyomnövények; gyümölcsök; fák; a föld megművelésének eszközei; a szekér és részei; ló és ökörszerszámok; aratás, cséplés - összesen 192 térkép. II. kötet: ház és berendezése; a házi munkák; a konyhaeszközök; a ház környéke; a háziállatok, cselekvéseik, sajátságaik; - összesen 196 térkép. III. kötet: a sütés-főzés; a disznóölés; a ruházkodás; a család és rokonság elnevezései; az emberi test; az emberi tulajdonságok, cselekvések; összesen 182 térkép. IV. kötet: a kendermunka; a népi szokások; a vallási és társadalmi élet; az időjárás és a természet; a vadon élő kisebb állatok; a madarak; a rovarok; a hét napjai; - számnevek; melléknevek; névmások; egyéb szófajok; - öszszesen 198 térkép. V. kötet: más helyre nem sorolt igék; igenevek; összesen 192 térkép. VI. kötet: más helyre nem sorolt főnevek; 7 szemléltetett térképlap; - összesen 202 térkép. A hat kötet térképeinek száma ily módon öszszesen 1162. A Magyar Nyelvjárások Atlaszához hangfelvételek is kapcsolódnak, kötetenként mintegy 50-80 percnyi hanganyag van az MTA Nyelvtudományi Intézetének nyelvjárási hangarchívumában. * A munkaközösség tagjai a kutatópontok kiválasztásánál a következő szempontokat tartották szem előtt: 1. Geometriai szempont: az elv az volt, hogy a kutatópontok az ország területén lehetőleg egyenletesen oszoljanak meg. Az elsőrangú szempont végül is a települések sűrűsége lett, úgy igyekeztek megválasztani járásonként a kutatópontok számát, hogy minden tíz falu közül egy a térképre kerüljön. így természetes, hogy a hálózat ott sűrűbb, ahol a települések száma is az. 2. Történeti szempont: lehetőleg csak régebbi (XVIII. század előtti) magyar nyelvű települések legyenek, ahol még ma is a nyelvjárást beszélik. (Főleg az Alföldön azonban kénytelenek voltak olyan községeket is felvenni kutatópontul, amelyek a török időben elpusztultak, és csak a XVIII. században települtek újjá.) 3. Nemzetiségi szempont: tekintettel arra, hogy folyik hazánk szláv és német nyelvjárásainak rendszeres tudományos feldolgozása és térképezése, nem vettek fel kutatópontként nemzetiségi (délszláv, szlovák, német stb.) lakosságú falvakat. 4. Nyelvi szempont: támaszkodtak az eddigi nyelvjárási irodalomra, és igyekeztek a már ismert nyelvi vagy nyelvjárási szigeteket is felvenni kutatópontnak. A kutatópontokról még annyit, hogy a lélekszám nem volt meghatározó, viszont városokat nem vettek fel kutatópontnak. (így például az Orosliáza-ként megjelölt kutatópont valójában Szentetornyát jelenti, amely falut 1946-ban Orosházához csatoltak). Kutatásokat végeztek Magyarországon kívül Ausztria, Csehszlovákia, Szovjetunió, Románia, Jugoszlávia magyarlakta falvaiban is. Ilyenformán az I. számú kérdőfüzet („első rész") magyarországi kutatópontjainak száma 327, a határon túli— akkal együtt 395. A II. számú kérdőfüzet („második rész") pontjainak száma 166, a határon túliakkal együtt 234. A kutatópontok számozása betűvel A-P (az I kivételével) és számmal történt. * Nézzük ezek után, hogy Békés megyében mely községek szerepelnek kutatópontként, kik végezték a gyűjtést és az ellenőrzést. 521