Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

A kötetet szerkesztő Demény János, munkatársa Gombocz Istvánná, a több száz idegen nyelven írt Bartók levél fordítója D. Benedict Edna és ifj. Bartók Béla kitartó fáradozásának eredménye ez a könyv. Szívesen olvasnánk a válaszlevelekből is egy csokrot. Nem von le semmit a mű értékéből, hogy egy-két pontatlanságot találunk a mutatóknál. Pl. a 385. lapon nincs utalás Orosházára, a 635. lapon pedig az Orosházára érkezett levelet nem találtuk a városnévnél. Szintén mellékes apróság, hogy azonos címzéseknél is felváltva használják pl. a Vésztőre, ill. a Vésztő-Szilád pusztára címzést (81. ill. 156. 1.). Igaz, maga Bartók sem mindig egységesen címezte küldeményeit. A hét Orosházára érkezett levelet a következőképpen címezte: hármat „Orosháza Szöllőspuszta László major", kettőt „Orosháza László major", egyet „Orosháza László major Szöllőspuszta", egyet „László major Orosháza". Ez utóbbiaknál a kötet szerkesztője következetes volt, mert mind a hét levelet az utolsó postára, Orosházára írottnak tekintette, ugyanezt lehetne tenni a Vésztő-Sziladpusztára címzett levelekkel is, a fejlécben egységesen Vésztőre címzést kaphatnának. Statisztikánk szerint Bartók Békés megyéből tizennyolc levelet ill. levelezőlapot írt, tizenhatot Vésztőről, kettőt Dobozról. Békés megyébe harminchét levelejutott el. Békéscsabára Südy Ernőnek tizenkilenc (igaz volt Balatonboglárra címzett is), Vésztőre kilenc (talán tíz), Orosházára hét, Gyomára és Kertmegpusztára egy-egy. Itt említjük meg azt, hogy a Békéscsabán született, de Pozsonyban élt szlovák zeneszerző Valastan Dolinsky, Jan 1930 és 1931-ben három levelet kapott Bartóktól, melyet közöl e kötet. A szerkesztő a kötetben közölt leveleket kb. a felének, egyharmadának tartja a Bartók által 1899 és 1945 között írt leveleknek. A kézirat lezárása óta Gál István, Staud Géza, Benkő Ákos és Szirmai Endre adtak közre ismeretlen Bartók-leveleket. Elképzelhető éppen a huzamos ideig a megyében lakó rokonságra, ismeretségekre tekintettel, hogy lappanghatnak Bartók-levelek Békés megyében ma is. A Magyar Nyelvjárások Atlaszáról és Békcs megyei vonatkozásairól HÉVVÍZI SÁNDOR A Magyar Nyelvjárások Atlasza a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében készült. Anyagát a magyar nyelvatlasz munkaközössége gyűjtötte: Benkő Lóránd, Derne László, Imre Samu, Kálmán Béla, Kázmér Miklós, Keresztes Kálmán, Lőrincze Lajos, Végh József. A munkaközösség elnöke Bárczi Géza volt. Köteteit a nyelvatlasz munkaközösségének közreműködésével Deme László és Imre Samu szerkesztette. A Magyar Nyelvjárások Atlaszának I. kötete 1968-ban jelent meg, a II. 1970-ben, a III. 1973ban, a IV. pedig 1974-ben. Teljes terjedelme hat kötetes lesz, az V. és VI. kötet szerkesztése már szintén befejeződött, remélhetőleg rövidesen meg fog jelenni nyomtatásban is. A nyelvatlasz elkészítése nyelvtudományunk legújabbkori történetének egyik legnagyobb vállalkozása volt. „Mi a nyelvatlasz célja? Az egyes nyelvjárási jelenségek földrajzi elterjedésének vizsgálata... Nyelvtudományi értéke mellett hatalmas történelmi és néprajzi értéke is van egy ilyen nyelvatlasznak. A hangtani és általában nyelvtani anyag térképre vetítésével kialakulnak az egyes nyelvi jelenségek határai, amelyek megmutatják az etnikai csoportok elterjedési határait, a települések eredetét, kirajzolódnak az egyes feudális birtokhatárok stb. A szóföldrajz esetében pedig, mivel a szó azzal a fogalommal együtt terjed, amelyet jelöl, megmutatkozik az is, hogy az illető fogalmat milyen közvetítéssel ismerte meg az illető népcsoport." (Vö. Kálmán Béla: A magyar nyelvatlasz. Nyr. 74. évf. 158-159. 1.). Nyelvjárási anyaggal, tájszavak gyűjtésével már a legrégebbi nyelvészeti kutatásaink folyamán is találkozhattunk. A kutatókat azonban kezdetben inkább csak a kuriózumok, a különlegességek érdekelték, a köznyelvtől eltérő, esetleg abból hiányzó szó, alak, jelentés, szólás, ragozási változatok. Már Máriafi István a „Kis magyar Frázeologya" című művében szembeállít egymással tájnyelvi kiejtésbeli eltéréseket 1788-ban. Gyarmatin Sámuel 5>9