Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

kell feltűnjön: milyen is volt a helyi történelemszemlélet. Milyen információkat igényelt a helyi érdeklődő közönség, s a „történetírók" - saját koruk általános történelem szemléletével többé-kevésbé összhangban, de lokálpatrióta elfogultságoktól fűtötten - hogyan alakították-formálták a helyi közvéleményt, a történeti érdeklődést. Az igény és annak kielégítése a tények (évszámok, nevezetes személyek adatai) közlésével azonosította a történetírást, s ha ezeket a tényeket kommentálta az író, csak az egyéni érdem méltatásáig kellett eljutnia. Ezek a „tények" pedig számunkra is fontosak. Még akkor is, ha egymás után olvasva a különböző időben készült feldolgozásokat, úgy találjuk, hogy az adatok olykor ellentmondani látszanak egymásnak. Későbbi elemzéseknek kell majd eldönteniük: melyik szerzőnek volt igaza; odavetett megjegyzéseik milyen részletesebben kifejtendő tartalmakat takarnak. Mert néhány szerző feladja a leckét a gyanútlan olvasónak: döntse el maga, melyik közlést fogadja el. A „döntésben" az érthetően szűkösre szabott jegyzetek sem tudnak minden esetben segíteni. A tiszteletre méltó Haan Lajos például „tévedett", amikor Anonymust I. Béla korába helyezte, s abban is aligha volt igaza, amikor a XVI. század elején egy Bihar megyei és egy Békés megyei Szeghalmot tételezett fel. Az itt közölt többi szerző sincs azonos véleményen vele! Későbbi kutatásoknak kell eldöntenie azt is, hogy Csánki Dezsőnek a fordulókban művelt határral kapcsolatos megjegyzése (22. lap) hogyan egyeztethető az urbáriális kérdőpontokra adott válasszal (62. lap). Szívesen olvasnék későbbi részletes feldolgozást arról, hogy a bírónak az 1848-as forrongásokról írott levele milyen mértékben szubjektív, s arról is, miért remélte a nép, hogy a szabadság eljöttével Fás birtokába jut (69. lap). E néhány példa is jól érzékelteti az „írások Szeghalom múltjából" egyik legfőbb erényét: a szeghalmi helytörténetírás szerény eredményeit felsorakoztatva az elvégzendő feladatokra irányította a figyelmet. Befejezésül hadd hangsúlyozzam: ha egy ilyen - elsősorban bibliofil szándékú, s nem a hiteles forrás-közlés igényeit vállani tudó - kiadvány továbbgondolásra sarkall, máris elérte célját. Ez alkalommal - érthető okok miatt - nem sikerült olyan „klasszikus" helytörténeti szövegeket újraközölni, mint a sorozat néhány korábbi kötetében. A helyi történeti szemléletet tükröző írások mégis jól szolgálják a sorozat eredendő célját: segítenek pontosabb képet alkotni arról, mit is jelent Békés megye helytörténetírásának „tisztes hagyománya". És segítenek pontosan körvonalazni, hogy mi még a tennivalónk. Csipes Antal Békés megye élete a XVI. században Békéscsaba, 1976. 93 oldal+ 1 térképmelléklet Forráskiadványok a Békés megyei Levéltárból 7. szám KURUNCZI JENŐ A megyénkben folyó helytörténeti kutatómunka egyre színvonalasabb és sokrétűbb. A kiadványok száma örvendetesen gyarapodik. Kezd kiformálódni az a jól felkészült, fiatal kutatókkal is gyarapodó szerzői gárda, amely mély elhivatottsággal végzi ezt a munkát. A Békés megyei Levéltár ezen kutatások egyik szervezője, irányítója és műhelye. Csipes Antal maga is a levéltár munkatársa volt, jelenleg pedig a tudományos kutatómunkára kevés időt hagyó pedagógus pálya mellett vállalja a helytörténetírást. Témaválasztását Dobó Istvánról írott műve után kutatásai elmélyítésének tekintjük. A kötet lektora a kor kiváló ismerője; Szántó Imre, a szegedi egyetem tanára, aki a fiatal kutatót elindította a pályán. A mű elején található szakirodalmi jegyzék és a könyv tartalma meggyőz bennünket arról, hogy a szerző gazdag forrásanyagra támaszkodott és azt mélyrehatóan elemezte. Felhasználta az Országos Levéltár anyagát (Regesta Decimarum, Dica jegyzékek), a korról szóló általános műveket, több megyetörténeti és Gyuláról kiadott könyvet (Bácskai Vera, Karácsonyi János, Kristó Gyula, Márkus György és Scherer Ferenc műveit). A kötet tartalmi vonatkozásaira áttérve figyelemre méltónak tartjuk a szerzőnek a megye kora515