Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

100 lakásra jutó népesség i960. 1970. 1972. Békéscsaba 355 310 299 Orosháza 323 288 282 Gyula 344 314 296 Szarvas 344 313 306 Békés megye 342 301 288 Magyarország 361 328 323 A lakásellátottság egész országra kiterjedő vizsgálata alapján a szerző a következő konklúziót vonja le (jelentőségénél fogva érdemes hosszabban idézni): „Az ország azon térségeiben, ahol a gazdasági fejlődés nem kielégítő üteme következtében elvándorol a népesség, látszólagosan a lakáscllátottságban fennálló feszültségek időszakosan mérséklődni tűnnek. E folyamat azonban számos negatív következménnyel jár a település- és infrastruktúrafejlesztése ügyére egyaránt. A látszólagos javulás következményeit elsődlegesen az állami erőből végzett lakásépítés sínyli meg, mivel törvényszerűen csökkentik annak programját. Csökken számos ok miatt a magánerős lakásépítés is (az utóbbi években ilyen példát figyelhettünk meg többek között Békés megyében, és másutt is az országban)." Bár a szerző adatait 1972-nél tovább nem vezeti, így megállapítása egy korábbi állapotra vonatkozik, bizonyos változások ellenére még ma is aktuális. Hasonlóan kritikus, ugyanakkor konstruktív szellemben mutatja be a szerző a gyermekintézmény- és egészségügyi intézményhálózat főbb jellemzőit, területi sajátosságait. Érdemes megállni egy pillanatra a következő adatnál: A 10 000 lakosrajutó orvosok száma országosan 23,3 ugyanakkor Békés megyében csak 14,5. Ennél az értéknél alig találni alacsonyabbat Magyarország megyéi között. Szintén figyelemre méltó az a tény, hogy az ország felsőfokú tanintézeteiben tanulók számában csak 1,3 % jut Békés megyére, a két szarvasi intézményre. Ugyanígy lehetne folytatni a Békés megyére vonatkozó, nem éppen kedvező adatokat a kereskedelmi hálózat, a közművesítettség, a közlekedéshálózat, stb. mutatóival; a könyv adatgazdagsága ezt megengedné. Az adatok közvetlen citálásából elég ennyi is, egyrészt az érdeklődés fölkeltésére, másrészt pedig arra, hogy megfelelő súlyt kapjanak a könyv következő fejezetei, melyek az infrastruktúra-fejlesztés távlati irányaira, a fejlesztésitervkészítés elveire, módszereire, a környezetvédelem és a településrendezés feladataira térnek ki. Az infrastruktúra-fejlesztés távlati feladatainak meghatározásánál a szerző többek között kiemeli, hogy „A nagyvárosok, ill. a megyeszékhely funkciójú középvárosok térségeiben számottevő agglomerálódási folyamat kibontakozásával és fejlődésével lehet számolni. E folyamat tervszerű irányításának és megfelelő szabályozásának egyik eszköze az infrastruktúra-hálózat és -létesítmények helyes telepítése és fejlesztése." Úgy érzem, ez a megállapítás a közép-békési centrumok esetében, éppen a már meglévő agglomerációs jelenségek miatt különös hangsúlyt kap. A könyv fejezeteit érdekessé és egyben gyakorlati szempontból is igen hasznossá teszi, hogy külföldi (NDK, Szovjetunió) és hazai (Szolnok, Kaposvár, Mezőtúr, stb) infrastruktúra-fejlesztési terveket ismertet. Az utolsó fejezetben az infrastruktúra-fejlesztési politika elveit, területi sajátosságait, módszereit, az ezekkel kapcsolatos információrendszer néhány kérdését tekinti át általában és az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció hierarchia szintjei szerint is. Meghatározza az infrastruktúra-fejlesztési politika feladatait olyan sajátos térségekre, mint a budapesti agglomeráció, a kimagasló kulturális értékeket, a történelmi múlt emlékeit őrző, a dinamikusan iparosodó vidéki, valamint a mezőgazdasági jellegű területek, üdülő és idegenforgalmi övezetek. Végezetül a recenzorból kikívánkozik két kritikai észrevétel. Nehezen magyarázható meg, hogy a szerző adatait miért csak 1972-ig közli, nem véve figyelembe az 1973-as közigazgatási változásokat, várossá nyilvánításokat. Ezért pl. Békés város adatait nem tárgyalja a könyv. Nehezen indokolható ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a szerzői előszó kelte 1975. február. A másik észrevétel „A települések infrastrukturális ellátottsági viszonyainak értékelése" c. alfejezettel kapcsolatos. A szerző által fölállított kategóriák (átlagosnál jelentősen kedvezőbb, átlagosnál kedvezőbb, átlagos, stb.) - melyekben a vizsgált 22 mutató alapján osztja be a városokat, majd összevont pontértékeket képez - éppen az Alföld esetében torzításokhoz, fölértékelődéshez vezet. Ezek a torzítások abból a tényből következnek, amit a 508