Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - SZEMLE

szeMtf Békéscsaba földrajza Szerkesztette: Tóth József Békéscsaba, 1976. Békéscsaba Város Tanácsa. 541. oldal MÉSZÁROS REZSŐ Nehcz feladatra vállalkozott az Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézete alig néhány éves múltra tekintő Alföldi Csoportjának fiatal kutató gárdája, amikor tiszteletre méltó bátorsággal hozzáfogott Békéscsaba komplex földrajzi feldolgozásához. Az utóbbi időben tanulmányok, könyvek egész sora jelent meg a városokról, városi térségekről, mégis - érdekes paradoxként - egy-egy városról indokolatlanul kevés a komplex elemző munka. A városok felé forduló erősödő figyelem nem véletlen. A korunk világjelenségeként is jellemezhető városiasodási folyamat a különböző tudományágak érdeklődésének fókuszába állította a várost, a települések e korántsem új, de egyre nagyobb jelentőséggel bíró típusát. Városon mindenütt általában egy rangosabb települést értenek. A konkretizálás azonban már nagyon sokféle. Egyes országokban csupán a lakosság számához kötik a városi rangot. Franciaországban minden 2000, Argentínában minden 2500 főnél több lakost számláló település város. Izlandban viszont már 200 fő fölött városról beszélnek, míg Japánban csak a 30 ezer lakosnál többel rendelkező települést jellemeznek városként. Jó néhány országban - függetlenül a lélekszámtól - minden olyan település város, amely egy terület adminisztratív központja. Másutt a kategorizálás szempontja a népesség száma mellett annak foglalkozás szerinti tagozódása is. A számtalan variáció elsősorban azzal magyarázható, hogy a város fogalmát több nézőpontból is meg lehet közelíteni. A statisztikusok demográfiai mutatókat vesznek alapul. Az építészek szerint a város zárt utcahálózatú, magasabb épületekkel, megfelelő színvonalú közművesítéssel rendelkező település. Míg az adminisztráció szakemberei a közigazgatási központi szerepkörrel rendelkező települést tekintik városnak. A marxista földrajztudomány a várost a társadalmi, területi munkamegosztás termékének tartja, mely kapcsolatrendszerein keresztül szoros kölcsönhatásban van környezetével. Mindezekből következően talán érzékelhető, hogy egy komplex városföldrajzi munka mércéje igen magas. Jól látják ezt a szerzők is. „Békéscsaba sajátos történelmi fejlődési!, a hazai településhálózatban - a Szeged-Szolnok-Debrecen térségben jelentős szerepet betöltő település. Földrajzi helye és környezete, a többi közép-békési centrumhoz való közelsége és a velük kialakított funkcionális munkamegosztás a várhatóan dinamikus jövőbeni fejlődéssel kapcsolatban számos olyan probléma elé állítja a településtervezőket, melyek helyes megoldásában a széles körű földtani, természeti-, gazdasági-, település- és népességföldrajzi elemzés sem nélkülözhető" - írják a kötet nyitó mondataiban. Ennek a magas fokú követelménynek a szerzőkollaktíva lényegében eleget tett. Túl tudtak lépni az egyszerű leírás, tényközlés szintjén. A bőséges, jól összeállított adatsorok, a széles körű szakirodalmi tájékozódás, a szemléletes és kiválóan megrajzolt ábraanyag azt bizonyítja, hogy a szerzők részletes, igen kiterjedt kutató munkát végeztek. Ez megfelelő alapot adott arra, hogy meggyőzően mutassák be Békéscsaba városfejlődésének folyamatát. Mondanivalójuk íve a történelmi múltból a jelen valóságán át a jövő irányába mutat. A könyv lényegében követi a földrajzi monográfiák hagyományos felépítését. Az első fejezet a város és környéke természeti földrajzi jellemzésével foglalkozik. Részletes tájékoztatást kapunk itt a geológiai múlt főbb eseményeiről, a közelmúlt és jeJen éghajlatáról, vízföldrajzáról, talajadottságairól, valamint a növény és állatvilág gyakoribb fajairól, ökológiai típusairól. A következő - nagyon érdekes és gondolatgazdag - két fejezet lényegében a 506