Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Márkus Mihály: Emlékezés Melich Jánosra

TéNyeti imoMwruMoii eviékeii EMLÉKEZÉS MELICH JÁNOSRA MÁRKUS MIHÁLY I^HHHHIHHI mm ^lapsioyilfáwitM keblében, A fenti kétsoros jeligeként idézett mondatot a BÉKÉSI ÉLET szarvasi olvasói bizonyára nagyon jól ismerik. Főleg a szarvasi temetőt látogatók számára lesznek ismerősek ezek a sorok. Már több mint száz esztendeje olvasható Vajda Péter, volt szarvasi tanár síremlékén. A fenti sírfeliratot szándékosan illesztettük a szarvasi születésű Melich János, az európai hírű nyelvészprofesszorról szóló megemlékezésünk ,mottó'-jául. Melich János professzor ugyanis századunk harmincas éveiben egyetemi előadásain igen gyakran idézte e sírfelirat szövegét. Magánbeszélgetéseink során többször is elmondta, hogy már kisgyermek kora óta ismerte ezt a nagy életigazságot tartalmazó sírfeliratot. Régi szarvasi szokás szerint Édesanyjával gyakran kijárogatott a szarvasi temetőbe. Ott Édesanyja öntözgette, rendezgette a nagyszülők és Tessedik Sámuel sírját. Sokszor neki is hordoznia kellett a vizet a virágokra. A temetőben való tartózkodás során gondosan végigolvasgatta a temetőkben nyugvó öreg szarvasi családok nevét, sírfeliratait. Vajda Péter sírfelirata mélyen a szívébe vésődött és életprogramjául választotta. A harmincas évek elején gyakran idézett sírfeliratnak eleinte nem is tulajdonítottam különösebb jelentőseget. Később azonban én is gondolkozni kezdtem annak tartalmán, legfőképpen okán, miért idézi Melich János ezt a mondást? A megnyugtató választ csak a későbbi évek során nyertem, amikor már jobban ismertem személyét, gondolkozását és élctelveit. De Melich János egyetemi előadásai és a vele folytatott magánbeszélgetések is hozzájárultak ahhoz, hogy amikor Melich János személye jut eszembe, egyidejűleg felidéződik az általa idézett sírfelirat szövege is. E két dolgot nem tudom ma sem - negyven év távolságából - elválasztani. Az alábbiakban Békés megye egyik nagynevű - szarvasi születésű - európai hírű nyelvtudósáról kívánok megemlékezni. Életrajzát a magyar nyelvtudomány hivatott képviselői már összefoglalták

1. Ezért itt nem tartom szükségesnek részletezni. Melichjános 1872. szeptember 16-án született. Egyszerű földműves családból származott. Ősei - mint ezt a magánbeszélgetéseink során mondotta, - a nógrádmegyei Málinec (akkori nevén: Málnapataka) községből a 18. század második felében kerültek le Szarvasra. Először mint szezonmunkások jártak le az Alföldre. Későbben véglegesen leköltöztek. Több Melich család került le az Alföldre, de nem mindegyik maradt Szarvason, voltak, akik a Bácskába, s voltak, akik Nyíregyházára települtek át. A szarvasi ág hamarosan elszaporodott, s az anyakönyben egyszer Melich - másszor Melis néven tartották őket számon. Mindkét változat a latin Melchior, ebből a szlovákosított Melicliar (magyarul: Menyhért) keresztnévből fejlődött vezetéknévvé. A Szarvasra érkező Melich család ősei mind mint szabad költözködésű jobbágyok helyezkedtek el az alföldi szlovák falvak társadalmában.

2 487