Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Puja Frigyes: Epilógus

férfi és asszony, de lezárták előttük a kaput. Ám hasztalan. A tömeg nekiveti vállát a kerítésnek, s betódul az udvarra. A sokaság némán lesi, mi történik ? Kováts ezredes a törzs néhány tisztjével együtt lejön az udvarra. Hát ez a csürhe? Legszívesebben kikergetné a tömeget, de most... az oroszok előtt? Ez nem jó. A parlamenterekhez lép. - Malinovszkij tábornagy üzenetét hozzuk Önnek, ezredes úr - mondja tiszta magyarsággal a parlamenter. - Ürítse ki ezt a falut, és ne tanúsítson ellenállást, mert ellenkező esetben a falu csatatérré változik. A tömeg felmorajlik. Mindenki feszülten lesi Kováts válaszát. Az ezredes keménységet erőltet magára: - Én katona vagyok, nem hagyhatom el a helyemet, ezt önöknek tudniuk kell. És különben is... nem vagyok felhatalmazva arra, hogy az ellenséggel tárgyaljak! Megint egy moraj, de most már izgatott, elégedetlen, lázadó. Kováts úgy érzi magát, mint akit harapófogóba zártak. A parlamenter szólni készül, de ekkor kilép a tömegből egy battonyai ember, Cseke László, határozottan néz az ezredes szemébe, hangja tompán koppan: - A nép azt kívánja, hogy a katonaság hagyja el a községet. Hát nem volt még elég a vérengzésből? Az ezredes és a mozdulatlan, keménykötésű, izzó tekintetű ember farkasszemet néz. A levegő megtelik villamossággal. Csak egy szikra kell és lángra lobban minden. Kováts érzi, hogy egy tiltakozó szó és mindennek vége... - Rendben van, elvonulunk! - mondja ki a végső szót -, a tömegen moraj fut végig: - Ez a helyes! - hallani itt is, ott is, s valaki elkiáltja magát: - Éljen! - Mintha valami nagy kő leesett volna a szívükről, most már mindenki egyszerre akar beszélni. A tömeg kihömpölyög a kapun." A riportnak ez a része őszinte csodálkozást váltott ki Battonyán. Senki sem tud arról, hogy a battonyai községházán Kováts István m. kir. ezredes szovjet parlamentereket fogadott volna, még kevésbe arról, hogy valamilyen tömeg követelte volna Kováts ezredestől a községből való harcnélktili kivonulást. Az igazság az, hogy ezekben a napokban szinte senkit sem lehetett az utcákon látni, az emberek behúzódtak a házaikba, s várták a harcokat. Cseke Lászlónak a cikkben említett harcos kiállásáról sem tud senki. Ami a magyar hadsereg alakulatainak a kivonulását illeti, elég az 1944. szeptember 23-án megindult szovjet páncélos támadás irányaira ránézni, hogy meg lehessen állapítani : ha Kováts nem vonul ki sürgősen a községből, bezárul mögötte a szovjet acélgyűrű. A riportsorozat 2. folytatásában a következők olvashatók: „Kint a falu szélén rogyadozó viskó áll. Két idős férfi kuporog a padláson. Fodor Mihály és Pattyán János, a két deres hajú, borostás állú volt vöröskatona időnként félretol egy tetőcserepet s a messzeségbe kémlel. Itt bujdosnak, amióta a csendőrosztag megkezdte a »gyanús elemek« összefogdosását. - Gyerünk! - int Fodor Mihály s mindketten lemásznak a padlásról. Koromfekete éjszaka van, s a kertek végén van a találkozó. Mire odaérnek, hatan várakoznak a kerítés tövében. Némán kezet fognak. Velük 4