Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - LÁTOGATÓBAN - Hajdú Mihály: A nyelvtudomány és a nép szolgálatában. Vendégségben Végh Józsefnél

CAjomwmn A nyelvtudomány es a nép szolgálatában Vendégségben Végb Józsefnél HAJDÚ MIHÁLY Szép, ódon épület a budai várban a Mátyás templom melletti Szentháromság tér 2. számú ház. Régebben a Budapesti Történeti Múzeum volt benne, most pedig a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete kapott itt helyet. A boltíves kapualj, az öreg, méter vastag falak komolyságot, ünnepélyességet sugallnak. A csendes félhomály azt a látszatot kelti, hogy a világtól elzárkózott, szerzetesi életet választó tudósok bújnak itt ódon könyveikbe, s tudományuk fölötte áll az élet mindennapi zűrzavarának. Pedig koránt sincs így! A világ eseményeivel és az élet legapróbb dolgaival is szoros kapcsolatot tartó tudományt művelnek az itt dolgozók: a magyar nyelv jelenségeit, változásait, múltját és jelenét kutatják, vizsgálják, vagy csak éppen regisztrálják, gyűjtik az adatait a következő tudósnemzedék és a következő korok magyarul beszélő emberei számára. Itt készülnek nagy szótáraink, nyelvtankönyveink, a magyar népnyelvet bemutató atlaszaink s mindezeken kívül számtalan olyan munka, amely mindennapi nyelvünket teszi szebbé, érthetőbbé, pontosabbá, csiszoltabbá, műveltebbé. Itt látogattuk meg a békési származású, nyugdíjba vonuló Végh Józsefet, a nyelvtudományok kandidátusát, sok tudományos munka szerzőjét és a magyar népnyelvkutatás egyik szervezőjét, irányítóját. Első kérdésünk az volt, hogy mi köti Békés megyéhez, mikor és hogyan származott el innen. „Apai ágon ősi békési lakosnak számítok - kezdi mesélni a család történetét. - Dédapám már a XVIII. század végén itt élt Békés városában. Könyvkötő volt, kalendáriumokat, bibliákat, zsoltáros könyveket árult a híres békési vásárokon és a környező községekben. Fia, nagyapám, Végh Mihály, folytatta apja foglalkozását. A XIX. század cleji-közepi művelődésre, a fölvilágosodás és reformkor szellemének falura kerülésére bizonyíték, hogy ezzel a foglalkozással jelentős vagyonra is szert tett. Szerencsére utódai nem szándékozták megőrizni és gyarapítani ezt a vagyont, de nem is rossz helyre fektették be a pénzt: Békésen és a környező tanyavilágban számtalan olvasókör (parasztkaszinó) megalapítása, támogatása, könyvekkel való ellátása fűződik a nevükhöz. így aztán édesapámra csak egy kisebb kereskedés maradt, de erről is lemondott egyik tüdőbeteg testvére javára, s a községnél lett kishivatalnok: mértékhitelesítő. Édesanyám árvalányként került Hatvanból Békésre, s ez magyarázza, hogy bármennyire is békésinek érzem és vallom magam, anyanyelvjárásom, az édesanyámtól tanult nyelv nem idevaló. Hét testvérem közül négy ma is Békésen él. Én voltam a legkisebb, de már kicsi gyerekkoromtól kezdve meg kellett keresnem magamnak az iskoláztatás költségeit. Jó tanuló voltam, s gyengébb képességű úri gyerekek korrepetálását vállaltam. Télen-nyáron tanítottam, s nem is tudom, a saját tanulásomra mikor jutott idő. Kétségtelenül sokat jelentett a továbbiakban a jó alap, az elemi iskolai kiváló fölkészítés. Nem mehetek el emellett a kor mellett úgy, hogy meg ne emlékezzem a hála meleg szavaival Farkas Rózsi tanítónőről, aki úgy megtanította számomra a magyar nyelvtant az elemi iskola alsó tagozatában, hogy arra nyugodtan építhettem a továbbiakban. Szívesen emlékszem vissza a békési gimnázium akkori igazgatójára, Körber Tivadarra, aki emberségével, erkölcsi nagyságával állt előttem példaképül. Számos kiváló gimnáziumi tanárom közül név szerint is megemlítem Nagy Lajost, Haraszti Sándort, Tokaji Gyulát, Bozzai Gyulát és a ma is élő Durkó Antalt, aki nem kis részben az én biztatásomra fogott hozzá a ma már önálló békési múzeum anyagának összegyűjtéséhez." 469