Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - V. Kiss Margit: Kondor Béla grafikái a Munkácsy Mihály Múzeumban

tokkal, egyszerűsített formák bonyolítottakkal, tömör tónusok a tónusok hiányával váltakoznak grafikai lapjain. A mindent-tudás azonban csak eszköz. Az alakok, a helyszínek, a szituációk - minden jelképes Kondor Bélánál s ezek - egy alkotáson belül is - igen gazdag asszociációs szövevényt alkotnak. Ezek az asszociációk hol a történelemhez, hol irodalomhoz, hol a hétköznapokhoz kötődnek. A mindenkori, társadalomban élő ember lehetőségei foglalkoztatják Kondort, ő maga „személyesen" vesz részt a képein látható minden szituációban: „jelen van" a Dózsa-sorozatban, a Madách-illusztrációkban éppúgy, mint a Happening-sorozatban. A madáchi történelmi fordulóponton maga próbálgatja az ádámi eszmék köntösét; de mint a mában élő, XX. századi ember, akinek saját élménye az eszmék változása, személyes tud lenni a Mefisztó-eszmék tolmácsolásában is. Innen, a Dózsa-sorozattól, vagy a Madách-illusztrációktól lehet kiindulni Kondor világának feltárásához, amely eszmevilághoz szorosan hozzátartoznak a mindennapjaink torz tükrét bemutató alkotások is: Színpadi jelenet, Biedermeier. Eszméden mindennapok kavalkádját, vagy épp a tegnapelőtti eszmék vezérelte ostoba majomkodásokat jeleníti meg itt. Ezeknek az etikai-filozófiai tartalmaknak a megközelítéséhez segítenek hozzá a kivetített versek. A „Nem tudom" fogalmi kulcsot is ad Kondor szimbólumaihoz: Ez a hang / az enyém-e /... angyalviaskodás, / ördögröfögés / vagy az igazságból kimaradottak / soványsága? / A „Harminc éve holt költő beszél bensőmben" mesteri formálási!, hatalmas, próféciás verse; vagy az ugyancsak József Attilás „Maradék" utolsó versszaka, amelyben egy - a költő-elődhöz hasonlító - ars-poetica fogalmazódik meg: j „Nemcsak derűs tudnivaló / hogy nincsen Művészet maga / és nem pusztulás a halál." / A „Beszélgetésünk folytatása" szintén gondolat-párhuzamot rejt a rajzokhoz: / Vigyétek elhasznált ábrándjaitok. / vagy: / Komoly hivatás a szégyenkezés. / Ugyané vers végén van azonban az ars-poeticánál is több - mert nem csak művészetben revelálódó gondolat, hanem az intellektus egyediil-értelmes magatartására, konok hitére világít rá: Szét és felfele tart e világ / de remélnünk és gőzzel bizakodnunk legigazabb / élnivaló kötelesség. / A verseiből, grafikáiból kiolvasott emberért való aggódás, „az emberi nem öntudatára való apellálás, próféciálásai érzékeltetik, hogy Kondor Béla nagyszabású gondolkodó, filozopter volt, nem csupán különleges tehetségű festő és grafikus. Németh Lajossal együtt hisszük, hogy a számára adatott évtized olyan jelentőségű, hogy „a jövő művészettörténetírása ennek az évtizednek a magyar művészetét az ő léptékével méri majd és Kondor korának nevezi." 468