Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újabb adatok az újkígyósi kalendáris szokásokhoz
mégis tréfálni vagy szégyenítem, ezen az éjszakán kiszedték a nagykaput is, és lerakták a járdára, hogy az arra menők felbukjanak benne. Az újabb változatot ugyan a húshagyó keddi bálon és éjfélkor valósították meg, de már csak a bálteremben. A legények odahaza cipőpasztás vagy más dobozban kormot készítettek elő, s a bálon, mikor eljött az ideje, alaposan bekormozták a lányok arcát, homlokát, különösen azokét, akik kedvesebbek voltak számukra. Közben a zenészek húzták a marsot, s a fiatalok vidáman táncoltak. Éjfélkor behúzták a tuskót, és a lányok - mind arra törekedve, hogy ne maradjon ki - megragadták a tuskót, és bekormozva, nevetve, dalolva húzták körben a bálteremben. A bálbeli kormozás szokását az adatközlők azzal magyarázták, hogy másnap, a hamvazószerdán volt a hamvazkodás, és a legények ezért kormozták be a lányokat. A tavaszt, az újjászületést, a termékenységet hirdető vidám farsang szegedi tőkehúzása hamvazószerdán történt, bekormozott arcú, álöltözetű legények vonultak végig az utcákon, egyesek tuskót húztak maguk után, gúnyos rigmusokat kiáltoztak, s a tuskót a férjhez nem ment lányok házához húzták. Ezek az adatok az újkígyósi tuskóhúzáshoz hasonlatosak, feltételezhető tehát, hogy az eredetük azonos, s az is, hogy a lányok kormozása egykor voltaképpen a szokásclem része volt. Annál is inkább, mert a szegedi dohánykertészek által telepített jugoszláviai községekben például a tuskóhúzásnak - ugyanúgy, mint Újkígyóson a farsangzáró legénybálon volt szerepe, s mulatságból mindenkit, de elsősorban a nagylányokat kormozták. 3 2 Az adatközlők szerint az utolsó farsangi báltól egcsz húsvétig nem volt bál régen. A recens újkígyósi hagyományok is a nagyhéttcl folytatódnak. Nagypénteken hajnalban - mint már említettük - kiszaladtak a kúthoz, hogy megmosdjanak, és egész évben frissek legyenek tőle. Ugyancsak szokás volt, hogy nagypénteken éjfélkor is a fűzfa alá mentek fésülködni a lányok, hogy hosszúra nőjön a hajuk. Egész nap böjtöltek. Mindenütt pattogtatták a kukoricát. A gyerekek a tűzhöz álltak. Ugrálni kellett nekik, hogy mindegyik kukoricaszem kipattanjon. Közben kiáltozták: Mind így pattogjon! Minden kukoricaszem így pattogjon! Sokan azért ették a kukoricát, mint újévkor, hogy sok pénzük legyen az év folyamán. Azt tartották, hogy nagykedden nem szabad mosni, mert a sáros vízen elcsúszik Jézus. Nagypénteken viszont kenyeret kell sütni. Ekkor azt mondja a Jézus: De jó, hogy sütöttek kenyeret, fölébredtem a kenyérszagra. A hagyomány szerint ezért állítják: Átkozott legyen az az asszony, aki nagykedden mos, áldott legyen az az asszony, aki nagypénteken siit. 3 3 Húsvétkor fogyasztják a sonkát, s kínálják vele a locsolót is. Amikor elfogy a sonka, a lány a megmaradt csontokat annyifele vágja, ahány barátnője van. A csontokra felírja nevüket. Elengedi a kutyát, s leteszi a ház elé a csontokat. Amikor valamelyiket a kutya felkapja, kiveszi a szájából, s ezt mindaddig ismétli, amíg van csont. Amilyen sorrendben vette fel a kutya a húsvéti csontot (adatközlőnk szerint ez a neve), olyan sorrendben mennek férjhez a barátnői. György (április 24.) napján régen hajnalban fehér lepedővel szedték más földjén a harmatot az újkígyósi asszonyok, hogy a tehén haszna hozzájuk menjen. 3 4 A boszorkányos hiedelmekben gazdag nap előtt többek között kígyót vagy kis gyíkot kellett fogni, vele körültekerték, simították a torkukat. így nem lett torokfájós az illető. A György napja táján hallható első mennydörgéskor meg kellett hemperegni a földön, hogy egészségesek legyenek, illetve az első mennydörgés idején az ember a hátát a fához 440
