Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)
1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Újabb adatok az újkígyósi kalendáris szokásokhoz
nak, kacsáknak, libáknak, pulykáknak, disznónak, lónak, marhának, mindegyiknek, hogy hát mind részesüljön belüle, hogy el ne pusztuljanak. És nem is pusztult nálunk soha egy baromfi sem. 2 b Ugyancsak János napjáig volt a kútban háron alma is, amelyet a karácsony böjtjén dobtak bele, s róla itatták a jószágot, hogy ne legyen beteg. Kiszely Erszébet 61 éves adatközlő nagyapja az almákat János napján vette ki a kútból, és elosztotta a felesége és hat gyereke, unokája között, hogy ők se legyenek betegek. Ezt az almát Szent János almájának nevezték. Szokásban volt az is, hogy a karácsony böjtjén az asztal alatt csináltak a kotlósnak is fészket egy kosárba, melybe szénával ágyaztak meg neki, s tettek alá néhány tojást is, majd rostával takarták le, hogy nyugodtan üljön. Ezzel kívánták jelképezni azt, hogy a többi kotló is szépen üljön, és sokat kiköltsön. A szénát azért vitték be a szobába, hogy ezzel kifejezzék annak az emlékét, hogy Jézus jászolban született. Több családnál este kis jászolt is bevittek a kisded Jézus számára. Este tiltották a káromkodást is. A karácsonyfa állításával és általánossá válásával az újjászületést korábban jelképező rítusok - így a jászolbevivés is - abbamaradtak. Ugyancsak elhalt a karácsonyi köszöntőmondás és az ablak alatti éneklés. Az egykor csapatostul kántáló gyerekök karácsonyi énekeket és verses köszöntőket énekeltek, ill. mondtak. Ezért a szokásos módon pénzzel vagy ajándékkal jutalmazták őket. A betlehemesek külön jártak, nekik is csupán az emlékük maradt fenn. Újkígyóson zsíros ételt csak az éjféli mise után ettek. A miséről hazaérve következett a tulajdonképpeni karácsonyi vacsora: ekkor kolbász, hurka, disznósült került az asztalra. 26 A mise után etették meg a háziállatokat is: a tehénnek egy marék szénát, a disznónak kukoricát adtak, hogy az új évben a jószág mindig jól egyen. 2 7 A karácsonyestc ismét teret biztosított a lányok szerelmi varázslásainak. Éjféli misére menvén zsebükben vittek magukkal mákos tésztát, s a templomban belenyomták a szentel tvíztartóba. Arra törekedtek, hogy minél több mákszem hulljon a vízbe, hogy így biztosítsák maguknak a sok kérőt: ahány belehullott mákszem - annyi kérő. 2 8 A karácsony éjszakáján az előre levágott végű libatollal próbáltak legyet fogni a szobában. Ahány legyet fogott meg a lány, annyi szeretője lett a következő évben. Ugyancsak a karácsony éjszakáján éjfélkor kimentek a fűzfa alá, s ott megfésülködtek, hogy hosszú legyen a hajuk. Éjfél után a kertbe is kimentek a lányok, olyan almafát kerestek, amelyen még volt megaszalódott alma. Megrázták a fát, s ahány alma hullott le, annyi udvarlót várhattak az új esztendőben. A szemetet a karácsony egész időtartama idején tilos volt kivinni. Befele sepertek, hogy befelé seperjék a szerencsét is. Mind a három napon az asztal alá söpörték, vagy egy kosárba rakták. A fűtéskor keletkezett szemetet sem vitték ki, hanem odasöpörték a többihez. Karácsonyeste leszedték a kiterített vizes ruhát is, nehogy elpusztuljon a házbeli jószág. Az aprószentek (december 28.) napján a szülők valamelyike, leginkább az édesapjuk pálcájával megpaskolta a gyerekeket. Bement a szobába, és megkérdezte: Hányan vannak az aprószentek? És közben megcsapkodta, megcsépelte az egyik gyereket, akinek erre a kérdésre azt kellett felelnie: Minden sarokba egy kosárral! Erre abbahagyta nála a verést, s a másiknál kezdte. A gyerekek néha játékos dacból nem válaszoltak. Az adatközlők szerint: ha nem mondta, hogy minden sarokba egy kosárral, akkor tovább verte, ameddig nem mondta, hogy mennyi van. 2 9 A karácsonyestéhez hasonlóan Szilveszterkor (december 31.) sem hagyták a ruhákat a fo438
