Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szakács Kálmán: Az 1905-1907-es mezőgazdasági bérharcok gazdasági mérlege

ság hallatlanul rossz gazdasági helyzete valamelyest javult. A bérek emelkedése 1908-ban megállt, sőt 1909-ben visszaesés következett be. A háborús konjunktúra s az áremelkedések hatására 1911 után a nominálbérek tovább emelkedtek. A béremelkedés azonban nem jelen­tett ugyanilyen mértékű reálbér-növekedést, mert az árak emelkedése a gyarapodó kereset egy részét elvitte. A nagyobb értékű kereset, a megélhetési viszonyok némi javulása azon­ban kézzelfogható, bár ennek tényleges értékét - mint említettük - az agrárius propaganda mértéktelenül eltúlozta. A változás másik komponense jóval összetettebb, bár kevésbé kézzelfogható, azért jelen­tőségben nem marad el a béremelkedés mögött: ez a bérezési és munkaviszonyokban történt, illetve megindult változás. A kormány és a nagybirtokos osztály az 1905-1907-es mozgalmakat követően kénytelen volt számos, a feudális korból megmaradt és mind ez ideig alkalmazott bérezési formát és munkáltatói szokást megszüntetni, illetve háttérbe szorítani. Az 1905-1906-OS sztrájkmozgalmak egyik visszatérő és szinte az ország minden vidékén fellelhető követelése volt a robot eltörlése. Különösen a mezőgazdasági cselédség sérelmezte a családtagok (feleség, gyermek) robotkötelezettségeit, amelyek az ország különböző terü­letein eltérő nagyságrendben, de mindenütt szerepeltek a cselédek kötelezettségei sorában. A Duna bal partján (Felvidék) 50-60 nap, a Duna jobb partján (Dunántúl) 6-3onap, a Duna­Tisza közén 4-24 nap volt szokásban, a Tisza jobb partján 10-60 nap, a Tisza bal partján 1-52 nap (utóbbi inkább fent északon, Szatmárban, Bcregbcn) a Tisza-Maros szögében 10-36 nap, az erdélyi vármegyékben 12-14 nap, bár itt a szolgáltatásnak ez a formája rit­kábban fordult elő mint más vidékeken. 2 1 1906 után a robot, mint munkakötelezettség, nagy mértékben visszaszorult. Igaz, ebben szerepet játszott az 1907. évi XLV. tc. is, amely eltörölte a cselédség robotszolgáltatásait. Ez persze nem jelentette azt, hogy a robot, mint szolgáltatás - munkakötelezettség - teljesen kiszorult a mezőgazdasági munkaviszonyból. A hivatalos közlésekből - szerződésekből ugyan kimaradt, a szokásjog alapján azonban, bár megcsappanva, fennmaradt, különösen a részesmunkánál, ahol a részes szerződés meghatá­rozott, vidékenként változó nagyságrendű ingyen munka végzéséhez volt kötve. Bár a részesmunkáknál az ingyenmunka továbbra is megmaradt, a részelés feltételei javultak, mind a kapásoknál, mind az aratásnál. Némileg csökkent a részesmunkák száma ­az aratást kivéve - és nőtt a napszámmunka aránya. Ennek jelentőségét akkor értjük meg, ha figyelembe vesszük, hogy a részesmunka az egyik legigazságtalanabb bérfizetési mód volt, mert a munkaadó a vállalkozás kockázatának egy részét áthárította a munkavál­lalóra. A napszámbér lassú térhódításával párhuzamosan a mezőgazdasági munkásság bérében csökkent a naturálbér, s valamelyest növekedett a pénzbér aránya. Ez nemcsak a napszámosok bérarányaira vonatkozott, hanem a gazdasági cselédekre is, jelezve, hogy a tisztább kapi­talista bérezési forma szerepe a magyar mezőgazdaságban megnőtt. A cselédbéren belül a kommenció (természetbeni bér) értékének érintetlenül hagyásával - vagy minimális csök­kentésével - párhuzamosan növekedett a pénzbér aránya. Az első világháború kitöréséig a cselédek készpénzjárandósága megkétszereződött. 2 2 Ez a tendencia az I. világháború után megváltozott; a pénzbér újra megcsappant, sőt egyes helyeken szinte teljesen kiszorult a cselédbérből s helyét újra a kommenció, a naturál­bér - mint fő fizetési forma - foglalta cl. A részes és napszámbérezésnél a századforduló és az első világháború közötti időben némileg csökkent a kommenció (napi étkezéshez nyers élelem biztosítása - bér gyanánt) és a gazdánál történő étkeztetés, mint a bérfizetés kiegészítő formája. Helyette emelték a 429

Next

/
Thumbnails
Contents