Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Szakács Kálmán: Az 1905-1907-es mezőgazdasági bérharcok gazdasági mérlege

Az 1905-1907-es mezőgazdasági bérharcok gazdasági mérlege SZAKÁCS KÁLMÁN A századfordulón két rendkívül erős cs nagy vihart kavaró agrármozgalom söpört végig az országon. Az első a XIX. század végén 1896-1898 között az Alföldön, a másik alig egy évtized múlva, 1905-ben kezdődött a dunántúli arató- és cselédsztrájkkal, futótűzként terjedt tovább s hamarosan átcsapott az ország területének nagy részére. Mindkét agrármozgalom a szegényparasztság, a mezőgazdasági munkásság tömegeit ragadta magával. A mozgalmak történetével, kiváltó okaival szakirodalmunk részletesen és behatóan foglalkozott. Az európai közvéleményben is nagy figyelmet és érdeklődést keltő agrármozgalmak kirobbanását kapcsolatba hozta a dualista rendszer érlelődő és erősödő válságával, s a mozgalom kiváltó okai között elsősorban a gazdasági okokat, másodsorban a demokratikus agrárátalakulás elmaradásából s a szegényparasztság földtelenségéből, a nagybirtokrendszer fennmaradásából fakadó ellentmondásokat tette részletes vizsgálat tárgyává. Kevesebbet foglalkoztak a mozgalom harmadik kiváltó okával, a szegényparasztság társadalmi-politikai emancipációs törekvéseivel - mai szóhasználattal - polgárjogi követeléseivel: a demokratikus szabadságjogokért, a társadalmi-emberi megbecsülésért és elismertetésért folytatott követeléseivel. Pedig a mezőgazdasági munkásság gazdasági-szociális programja mögött az emberi megbecsülés, a társadalmi elismertetés, az egyenjogúsítás célkitűzése is megfogalmazódott. Gazdasági követeléseit ez a törekvés is motiválta: olyan munkaviszonyokat, kereseti lehetőséget, bért, bánásmódot akart biztosítani maga és családja - végső soron osztálya - számára, amely emberséges életet, tűrhető megélhetést s munkája alapján társadalmi megbecsülést biztosít. A mezőgazdasági munkás ne csak szolga legyen: végzett munkája alapján megbecsült ember, amit emberi méltóságának tiszteletben tartásával, polgári jogainak biztosításával is elismernek. Ez a törekvése markánsabban jutott kifejezésre az 1905-1907-es mozgalmakban, ahol tudatossági szintje is felülmúlta az első kísérlet, a századvégi mozgalom tudati szintjét. Ezt bizonyítja az is, hogy bár ösztönösségét mint osztály teljesen még nem vetkőzte le, de élenjáró csoportjai a század eleji küzdelmekben már szervezetten, saját szervezeteit is létrehozva indultak harcba. Ezek a szervezetek az ipari munkások érdekvédelmi szervezeteihez hasonlóan a mezőgazdasági munkás-szakszervezetek voltak. 1906-ban a mezőgazdasági munkások három országos jellegű érdekvédelmi szervezetet hoztak létre: a szociáldemokrata párt irányítása alatt álló Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségét, az Újjászervezett Szociáldemokrata Párthoz tartozó Országos Munkásvédő Szövetséget, s a századvégi mozgalmak töredékeként újjászerveződött független szocialista párti Magyarországi Földmívelők, Kisgazdák és Kubikusok Országos Szakegyletét. Mindhárom szervezet - bár eltérő eszmei alapról - követeléseiben azonban sok vonatkozásban azonos módon fogalmazta meg a mezőgazdasági munkások gazdasági, társadalmi követeléseit, érdekvédelmét. Jelen tanulmány írója arra a szerény - ámbár nem könnyű - feladatra vállalkozott, hogy 417