Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Ferenc: Békés megye és a reformkor vasútépítési tervei

BÉKÉS MEGYE ÉS A REFORMKOR VASÚTÉPÍTÉSI TERVEI SZABÓ FERENC A korszerű közlekedés megteremtésének fontos gazdaságfejlesztő, általános előremozdítást kiváltó szerepét ma már nem kell bizonygatni. Közismert az is, hogy csak a fejlettebb gazdaság képes önmaga kiszolgálására, így a gyors tömegszállítást biztosító közlekedés kiépítésére. A gépkocsiközlekcdés jelentősebbé válásáig, a magyar kapitalista fejlődésben különösen, a vasutak jelentették a korszerű áru- és személytovábbítás alapvető ütőereit. A vasútépítések és a vasúti forgalom történetének feltárása ilyen értelemben a gazdasági és társadalmi fejlődés menetének megismerését szolgálja, a polgári haladás, az urbanizáció, a kultúrálódás helyi sajátosságainak számbavételéhez tartozik. Ebből kiindulva kutattuk föl a magyar reformkor vasútépítési terveinek Békés megyét közvetlenebbül érintő vonatkozásait. A reformkor elsősorban a mezőgazdasági termékek jobb értékesítési lehetősége, kedvezőbb exportja érdekében, ezzel együtt kereskedelem- és ipartámogató szándékkal szorgalmazta a modern közlekedést, főképp a vasútépítést és a hajózás fejlesztését. Az első hazai közlekedésfejlesztési törvény, az 1836. évi 25. törvénycikk, éppen ezért igen jelentős kedvezményeket kínált a vasútépítésre vállalkozó tőke számára. Az említett törvényben, továbbá a hozzá csatlakozó 1840. évi 40. törvénycikkben irány szerint is kijelölt 14 fő közlekedővonalból 12 az örökös tartományokhoz közelebb fekvő dunántúli és felvidéki városokat, megyéket kívánta összekötni Béccsel és az adriai tengerparttal. Az Alföldet és azon keresztül Erdélyt - azaz az ország kevésbé fejlett részeit - az 1836. évi törvény szerint mindössze két kiépítendő közlekedővonal kapcsolta volna Pest-Budához, azon át a birodalmi fővároshoz, valamint a tengerhez. Az egyiknek „Pestről Erdélyig Kolozsvár felé", a másiknak „Pestről Erdélyig Nagyszeben felé" tervezték az irányát. A fennmaradt iratok tanúsága szerint a törvényben rögzített és Széchenyihez is kapcsolható tervek kialakításában Békés és Arad vármegyéknek - egyáltalán a tiszántúli megyéknek - és Arad városának nem volt szerepe. 1839-1840-ben még Széchenyi és Deák Ferenc is kételkedett abban, hogy az Alföldön megfelelő forgalmú, rentábilis vasútat lehet építeni.

1 A „vaspályát" ők is elsősorban a tengerpart és Pest összekötésére szánták. A dél-alföldi viszonyokat kitűnően ismerő Erdélyi János véleménye hasonló: 1843-ban még a szabályozások útján hajózhatóvá tehető folyóknak és a szállításra alkalmas csatornák kiépítendő hálózatának adott elsőbbséget a vasutakkal szemben.

2 Ezzel egybehangzott Arad vármegye és az 1836-ban szabad királyi városi rangra emelt Arad álláspontja: 1843-ban még mindössze annyit kér39