Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Ferenc: Békés megye és a reformkor vasútépítési tervei

tek, hogy a Pest-Nagyszeben közötti országos közlekedővonalat - mint „csinált utat", azaz kőutat - a legrövidebb megoldással, vagyis Aradon vezessék keresztül. 3 Békés vármegye ugyanazon évi követutasítása, mint a megyei nemesség politikai és gazdasági célkitűzéseinek összefoglalása, már felismerte a közlekedés korszerűsí­tésének nagy szerepét a kereskedelem fellendítésében. Mindamellett Békés megye is csak a hajózható folyók és csatornák, továbbá a közadókból építendő kőutak után - ha olcsó vagy az adott vidék fekvése kivételesen indokolja - tartotta kivihetőnek a vaspályák létesítését. 4 Ilyen álláspont után érthető, hogy a két alföldi megye földbirtokosai körében nem volt visszhangja az 1839-ben készült Ullmann-féle tervezetnek, amely a Pesttől Szol­nokon át Nagyváradig vezetni kívánt vasútvonalból kiágazóan, Törökszentmiklós­tól Békéscsabán keresztül, Aradig vaspályát akart építeni. 5 A vasutak ügye, a kiépítendő vonalak iránya az 1843/44. évi országgyűlésen ismét vitakérdés volt. Az 1840-ben delegált országgyűlési bizottság által előterjesztett, Kossuth sugalmazása alapján készült, Pest-centrikus koncepciójú tervezet négy vasút­vonalat szánt az Alföldre: Szolnokon, Debrecenen, Szegeden át futottak volna ezek Erdélybe. 6 A négy vonal egyike Szolnoktól Békés és Arad vármegyéken keresz­tül jutott volna el Gyulafehérvárig. A két megye erre sem reagált érdemlegesen, ugyanakkor - felismerve az ország érdekeit - Arad megye is, Békés megye is támo­gatta a Pesttől Fiúméig építendő vasút tervét. 7 Ilyen előzmények után Arad város és a két megye figyelmét végül is a verseny­társnak tartott Cegléd-Kecskemét-Szeged-Temesvár közötti vasút terve fordította teljesen és véglegesen a vaspályák felé - 1846-ban. A két vármegye földbirtokosai és a gyorsan fejlődő Arad kereskedői, kézműiparosai erőteljes akciókat indítottak a konkurrencia láttán a vasút megszerzéséért. A törekvésnek, a Szolnoktól Aradig építendő vasútvonal követelésének, kétségkívül Arad kiváló fekvése, fontos keres­kedelmi szerepe adott igazi súlyt. A Dél-Erdélyből jövő s a Maros völgyében futó ősi útvonal kulcspontján, a hegyvidék és az Alföld találkozásánál fekvő Arad orszá­gos vásárai fontosságban Pest és Debrecen után következtek 8, iparosai 49 céhet al­kottak 9 (ez jelzi a szakmák erős differenciáltságát), a város katonai és igazgatási köz­pont szerepe is lényeges volt. Arad polgárosodottabb 21 ezer lakosán kívül a Szol­nok-Arad közötti vasút a 209 ezer lelket számláló Arad megyének s a 15 3 ezer lakosú Békés megyének is közvetlen, korszerű közlekedést ígért. 1 0 Aradtól továbbvezetve a vasútvonal a dél-erdélyi városokat kapcsolhatta Pesthez és Bécshez. A fontos átke­lőhely és sóelosztó-hely szerepet játszó Szolnok városával való összeköttetés 1 1 meg­teremtése szintén lényeges szerepet játszott. Békés és Arad megyék területe, hozzá­kapcsolva még Csanád megye keleti felét és Temes megye északi felét is, kifejezett agrárvidék volt, többnyire jó termelési adottságokkal, erőteljes gabonakultúrával, dohánytermesztéssel, jelentős állattartással - és igen rossz értékesítési lehetőségekkel, Aradon kívül Nagyvárad, Debrecen és Szeged jött még számításba piachelyként, de mindegyik távol esett, rossz utakon kellett megközelíteni. Arad és Békés megyék, továbbá Arad városának a vasútért folytatott reformkori küzdelme a fentiekből következően azonos tőről fakadt, nemcsak a földrajzi fekvés, a szomszédság magyarázza a birtokos nemesség, a módosabb iparosok, kereskedők, 40

Next

/
Thumbnails
Contents