Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

ján kezdtek a film forgatásához a Magyar Televízió fiatal művészei, Bartha Attila és Fitz Péter, s a bemutató mégis 1976 októberére csúszott. Nem volt szokványfeladat ennek a filmnek a forgatókönyve, mert Munkácsyról írni, kiállítást, filmet készíteni ma is nagy vállalkozás. Hogy miért? Az életművet az egyéniség és a kor vetületében vizsgálni, azt a magunk számára boncolgatni és újraértelmezni változó és mindig megújuló feladat. Másrészt: mind ez ideig akadtak ebben az életútban eddig feltáratlan dokumentumok - sőt maradtak is. A vállalkozás megjelölése mindjárt a film elején megtörténik: a legendák Munkácsyja helyett egy valószerűbb Munkácsyt akar bemutatni, aki nem csupán a tragédiákkal terhes magyar élet megfestője, nem is a híres aranyérmes képek festője -, a film a teljesítmény egészét akarja vizsgálat tárgyává tenni. Magával ragadó ez a majd egy órás film minden részletében -, folyamatos, egységes, sodró lendületű alkotás. Nem tud csupán adatokat közölni mint az átlag dokumentumfilmek, hanem érzelmi állásfoglalásra is késztet - az együttérzés és szánalom felébresztése után a film alkotóival együtt vonjuk le a következtetést. A rezonancia oka: nem sematikus életmű körülményeit veszi sorra -, végül is ma sem meghaladott problémát feszeget: a művészet miért-jét és miként-jét: a célkitűzés irányulását is vizsgálja, és felveti az egyén, mint egyed korlátait, a korhoz viszonyulás kérdéseit is. A film legnagyobb erénye, hogy nem bizonyult felkészületlennek és mert „nagylátószögű" lenni: igénye volt túllátni az adathalmazon, amely szükségképpen anyaga egy dokumentumfilmnek. Az egész erényén túl a film részleteiben is dúsan megmunkált; anyaga több filmre is elegendő. Itt, Békés megyében különös érdekessége is van a filmnek. Munkácsy ifjúkori érlelődésének momentumai, szóváltásainak emléke nagybátyjával, elhatározásának küzdelmei ugyanúgy Békéscsabához kötődnek, mint a tárgyi dokumentumok egy része: a külföldi tanulmányok megkezdéséhez szükséges „Szegénységi Bizonyítvány" majd „Erkölcsi bizonyítvány" - vagy szüleinek portréja. Nagybátyja gerendási birtokán festett „Két legény az asztalnál" című képe, modellfotók tucatja, a Scdelmeyerhcz kötődő „Számlakönyv" - mind a békéscsabai múzeumban kerültek felvételre, s nem a film hibája, hogy már csak egy-két emléktáblával meg jelölt házat mutathatott be, ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodott Munkácsy Mihály. Az ismeretközlés - fantasztikus ritmusban áradó adathalmazával csak egyik célkitűzése a filmnek - egyik lényege. Képben, szövegben egyszerre fogalmaz újat, nincs tekintettel a nem-ismerésre, gyors iramban gördül tovább, illusztrációikként ragadva magával a híres műalkotásokat ugyanúgy, mint a „világfőváros" ekkori jelenségeit, mint a történelem-folyamat többi más megnyilvánulását. És ez így helyes - történelmi folyamatra és törvényszerűségekre koncentrálni, nem pedig annak produktumaiban elveszni. Ezért is nem baj, ha a pergő ritmus - a folyamat - kerül előtérbe, az azt alkotó részek rovására. A dokumentálás - pláne egy fcstő-életút dokumentálása - sok állóképpel jár. Az életutat kísérő fényképek: személyek, helyszínek és dokumentumok között kapnak helyet - időrendet követve - a rajzok, festmények, s közben az 1863-as Pest, az 1870-es évek Párizsa, az 1880-as évek Amerikája, megint Párizs, majd a milleniumi Pest. S a látvány „fölött" a „történet" tárgyilagosan és kevésbé tárgyilagosan adott áradata: a festővé válás motivációi, akadályai, nehézségei, az élmények hatása, a házasság, a műkereskedők, a nagyvilági élet, az utazások, a reprezentálások... Pillanatokra szakad meg csak az áradat: festményeket látunk, s közelről minden részletet újra végigpásztázunk: a Siralomház, a Tépéscsinálók, a Krisztus Pilátus előtt, a Milton alakjait; a szalonképek részleteit... Mintha mindenek ellenére mégiscsak létrejönne az életmű... Különös érzelmi töltést ad a filmnek, hogy elejétől kezdve végigvonul, minden életszakaszt végigkísérnek Munkácsy legszemélyesebb megnyilatkozásai - levelek, önéletírás-részletei - s ettől egyszerre „kétpóluséi "lesz ez a film: tárgyilagos és szubjektív egyszerre. Ezek a betétek egyszersmind olyan felfedések is, amelyek legendát rombolnak, s a leghitelesebben; a nagyvilági magaslatokban és pompában élő ember kicsinyes hétköznapi gondokkal küszködik, rezignált számvetésére is így derül fény, amikor a karrier csúcsán a Quartier Latin-t felfedezi. S a történés megy tovább feltartóztathatatlanul - groteszk ellentétéül a magáramaradottságnak: a díszoklevelek proklamációi szerint egy ország verseng nagyúri kegyeiért; s ezzel a lelkiállapottal disszonáns a millenniumi láz bemutatása is. S itt van a film csúcspontja, itt a legnagyobb a feszültség, itt szinte elvágható lenne a film: az érzelmi vonulat befejeződött, most már csak to385