Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

manipulálása, az uralkodó osztály befolyása alatt való megtartása. Az emlékülésen elhangzott helytörténeti előadások sorát Huny a István: Visszatekintés a megtett útra című visszaemlékezése nyitotta meg, az 1890es évektől a felszabadulás utáni újrakezdésig vázolva fel Endrőd munkásmozgalmának legfőbb eseményeit, sajátosságait. Az egykori harcos élményeit tükröző előadást Becsei József statisztikai adatok elemzésére épülő írása követte („Endrőd gazdasági-társadalmi helyzete a XX. században"). Elénk rajzolódik Endrőd eltorzult társadalmi-gazdasági szerkezete, amelynek legfőbb sajátossága a nincstelen agrárproletariátus és szegényparasztság rendkívül magas aránya (50% fölött), valamint a konzervatív, gabonatermesztésen alapuló mezőgazdasági kultúra. Szabó Ferenc: Az endrődi földmunkásmozgalom történetének fő vonásai az ellenforradalmi rendszer éveiben című írása röviden felvázolja az endrődi földmunkásmozgalom kialakulását, a proletárdiktatúra leverése után történt éijjászcrvczését és eszmei arculatának gazdagodását, végül pedig az endrődi földmunkások viszonyát, kapcsolatait a Szociáldemokrata Párttal, a Vági István vezette MSZMP-vel illetve az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjával, nem hallgatva el a mozgalom átmeneti kudarcait, súlyos veszteségeit sem. Zsilák András előadása a délkelet-tiszántúli szegényparasztságnak a felszabadulás utáni politikai életben, az új, demokratikus Magyarország megteremtésében játszott szerepét elemzi, kimutatva, hogy az itteni agrárproletariátus forradalmi hagyományokon alapuló tudatossága és aktivitása, valamint a választásokon kinyilvánított akarata jelentős szerepet játszott a népi demokratikus forradalom előkészítésében. Végül Borbély Sándor vázolta röviden Endrőd felszabadulás utáni fejlődését. Az emlékülés szünetében hangzott el Dér László megnyitó beszéde Az endrődi földmunkásmozgalom dokumentumai című kiállításon. „Az egykor nyomorban sínylődő Endrőd ma szocialista társadalmunk egyik magas szinten gazdálkodó szövetkezeti községe" - hangsúlyozta Frank Ferenc a csendőrsortűz áldozatainak állított emlékmű avatásán elmondott beszédében a több évtizedes küzdelmet áttekintve. Végül közli a kötet Für Lajos: Csendőrsortűz Endrődön című szép cikkét, mely eredetileg a Népszavában jelent meg. E felsorolásszerű ismertetésből is kitűnik, hogy egy példásan megtervezett, gazdag ünnepség zajlott le 1975 márciusában Endrődön. Méltán mondhatta elnöki zárszavában Soós Gábor: „Az emlékünnepség során az utóbbi félévszázad agrármozgalmait, a földmunkásság forradalmi harcait tudományos megalapozottsággal elemeztük, méltattuk. A tudományos ülésszak keretében méltó emléket állítottunk Endrőd forradalmi földmunkásmozgalmának és kegyelettel emlékeztünk meg azokról a mártírokról, akik életüket áldozták a szabadságért, az emberi haladásért." - A megemlékezés azonban tulajdonképpen most vált igazán teljessé, hogy az előadások nyomtatásban is megjelentek. Reméljük, hogy a község, sőt a megye közművelődésének, ismeretterjesztésének állandóan használt fontos segédköii) vévé válik ez a kis kötet. A közzétett írások fontos sajátossága, hogy mentesek a felesleges tudományoskodástól, bárki számára könnyen érthetők. (Ugyanakkor csaknem valamennyi tanulmány végén megtalálható a jegyzetapparátus!) Közművelődési, ismeretterjesztő funkciója maradéktalan betöltése mellett - éppen az előadások igényessége, gazdag problémafelvetése következtében - a helytörténeti kutatás szempontjából is fontos kiindulóponttá válhat ez a kis kötet. Endrőd helytörténeti irodalma ugyanis feltűnően szegényes. Az összefoglaló megyetörténeti munkákon túl mindössze egy 1934-ben kiadott doktori disszertáció (Hunya Sándor: Endrőd története a gyulai uradalomban) segít a történeti tájékozódásban. Helytörténeti kutatásunk nagyobb figyelmet tanúsított a mezővárosi típusú települések iránt, mint a lélekszámban ugyancsak felduzzadt, de a kapitalista fejlődéstől, még a paraszti polgárosodástól is elzárva maradt helységek iránt. A felszabadulás előtt ez összefüggött azzal is, hogy csak a kapitalizálódó helységekben volt anyagi lehetőség és társadalmi igény egy-egy helyismereti munka megjelentetésére. E viszonyoknak a felszabadulás után történt alapvető megváltozása után is csak egyetlen község, Vésztő jutott el azonban az ilyen típusú helységek közül addig az elhatározásig, hogy nagyobb szabású helyismereti munkát jelentessen meg. Igaz - mint a jelen kötet is jelzi - Endrőd esetében is történt előrehaladás. Ekként értékelhetjük Hunya István Emelt fővel című kötetét és több írását is. Ugyanakkor azonban hatalmas történeti időszakok (XVIII-XIX. sz.) várnak még feltárásra, és alapvető történelmi kérdések (pl. annak megválaszolása, hogy mi tette Endrődöt 10 000 fölötti ]élekszáina ellenére is faluvá, s miért nem fejlőd382