Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

hetett mezővárossá) várnak még megválaszolásra. Ha egy nagyobbszabású monográfia vagy tanulmánykötet meg is haladná a község erejét (és a megyebeli kutatók lehetőségeit), mindenképpen érdemes lenne elkészíttetni egy a legfontosabb kérdésekben önálló kutatásokra támaszkodó, de alapjában véve népszerűsítő szándékú, kisebb terjedelmű kötetet a község történetéről. Levelek Munkácsyhoz - Munkácsyról Válogatta, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel ellátta: Czegléái Imre Békéscsaba, 1976. 138 oldal. Bibliotheca Bekesiensis 12. DÖMÖTÖR JÁNOS Ismételten hangsúlyoznunk kell a vidéki tudományos műhelyek kutatói által szerte az országban végzett „aprómunka" jelentőségét, fontosságát, mert ezek nélkül a publikációk nélkül nem lehet megalapozott, egyetemes magyar művelődés- és művészettörténet sem. A Munkácsy-kutatásnak napjainkban egyik legélénkebb szellemi műhelye, a névadó iránti erkölcsi kötelességből fakadóan is, a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum. A névadó halálának 75. évfordulójára megrendezett emlékkiállítás, Czeglédi Imre „Munkácsy Békéscsabán" c. tanulmánya után, most egy újabb, szintén Czeglédi Imre által válogatott kötet: „Levelek Munkácsyhoz - Munkácsytól" jelzi e tevékenység utóbbi néhány évének kilométerköveit. Ez a mű a Bibliotheca Bekesiensis sorozat 12. kötetekéntjelent meg. És mielőtt magáról a könyvről szólnánk, indokolt e sorozat méltatása is. Külön apropót ad az áttekintésre, értékelésre az a tény, hogy az 1967-74 között 11 kötetet megért sorozatot Papp János gimnáziumi tanár szerkesztette és tőle vette át a szerkesztést 1975 őszén Szabó Ferenc, a megyei levéltár igazgatója. A sorozat célja a táj, a szűkebb haza, pontosabban a megye kultúrájának szolgálata. Olyan helyi dokumentumok és forrásértékek közrebocsátásával, publikálásával, melyek éppen ezáltal válnak széleskörűen ismertté, közkinccsé. A megjelent kötetek mindezt jól szolgálták: történeti, könyvművészeti forráskiadványok, továbbá Haán Lajos, Tessedik Sámuel írásai mellett a jelen is helyet kapott a sorozatban éppen az első magyar felszabadult község, Battonya kapcsán. A sorozat tartani kívánja eddigi alapgondolatát, célkitűzéseit. Változásra csak annyiban került sor és ezt már a 12. kötet is igazolja, hogy az eddiginél bővebb jegyzetanyagot kap az olvasó az egyes dokumentumok kiegészítéseként. Teljes elismerés illeti a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskolát, valamint a Kner Nyomdát is az egész kezdeményezés odaadó segítéséért. Az már csak az értékes tartalom melletti külön érdekesség, hogy a szigorúan 500 példányban készülő kötetek már szinte megjelenésük időpontjában könyvritkaságokká válnak. Ez azért is teljesen érthető, mert minden egyes példányra legalább két gyűjtő vár, de indokolja a sikert az esztétikus küllem, a szép és gondos tipográfia is. A kötetben összesen 62 levelet találunk. Ezekből az Országos Széchényi Könyvtárban 31, a Magyar Nemzeti Galériában 30, a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában pedig 1 volt fellelhető. A szerkesztő és a sajtó alá rendező az eredeti helyesírással bocsátotta közre a leveleket. Minimális eltérést a „c" régies írásának mellőzése, valamint az „i" és „ü" betűk hosszúságának mai helyesírásunk szerinti jelölése, az ékezetek pótlása és az értelemszerű központozás elvégzése jelent. Az eredeti közlés azért érdemel figyelmet és tulajdonképpen a történeti hűség dicséretre méltó vállalását is, mert Munkácsy leveleiben elég szép számmal találunk, valljuk be őszintén, mai általános iskolai szinten aluli helyesírási hibákat. (Az már furcsa, és persze akaratlan önfricska, hogy egy-egy levélben az a Reök István kifogásolja és veti szemére az unokaccsnek a tanulatlanságát, aki annak idején gyámként nem biztosította továbbtanulását.) Az első közölt levél dátuma 1863. május 24., az utolsóé 1877. augusztus 15. Túlnyomó részük (42) Reök Istvántól, kisebb részük (13) Munkácsytól, néhány Reöknétől, Reök Ivántól, illetőleg Munkácsynétól származik és címzettjük is egy-két kivétellel Munkácsy, illetőleg Reök István. Abból az évből származik tehát az első levél, amelyben Munkácsy elszakad Békéscsabától és ne383