Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

mel üdvözöltük, s reménykedtünk abban, hogy további adatgyűjtésre ösztönzi a névtudomány művelőit. Az adatok közzétételét ugyanakkor olyan alapnak tekintettük, amely lehetővé teszi a hagyományos névtipológiai nézetek felülvizsgálatát. Reménykedésünkben nem csalatkoztunk, hiszen Kristó Gyula tanulmánya számos tételében revízió alá vonta az eddig uralkodó Kniezsa-Bárczi-féle névtipológiai rendszert, s feloldotta annak merev kronológiai kereteit. A létrehozott új, az előzőnél rugalmasabb rendszer bizonyára kiváltja a szakemberek reagálását. Mi bízunk abban, hogy a kibontakozó vita elősegíti alapvetően a névtudomány, azonkívül a történettudomány fejlődését, hiszen Kristó Gyula tanulmánya koncepciójában és metodikájában a korai időszakra koncentráló helytörténetírás ,,kézikönyve" is lehet a jövőben. Különösen elősegítheti a falu- és várostörténet írásában országosan is példát mutató Békés megye kutatóinak munkáját. Éppen ezért sajnálatosnak tartjuk, hogy kevés példányszámban látott napvilágot ez a kötet, holott a helytörténeti kutatások iránt mutatkozó országos igény indokolttá tette volna a magasabb példányszámban történő megjelentetést. Endrődi csendőrsortűz, 1935 Szerkesztette: Orbán Sándor és Szakács Kálmán Budapest, 1975. 180 oldal G. VASS ISTVÁN Emlékezni, történelmi évfordulót megünnepelni sokféleképpen lehet. A nemegyszer még mindig a külsőségek által cluralt, protokolláris megemlékezések mellett szerencsére egyre gyakoribbak azok az ünnepségek, melyek a történelmi esemény lényegét, mába nyúló tanulságait idézik fel. Ilyenféle megemlékezésről tanúskodnak többek között az 1970-ben Békéscsabán megrendezett földreform-emlékiinnepség, vagy az 1971-ben Budapesten és Békéscsabán megrendezett Áchim-emlékiinnepség előadásait tartalmazó kötetek. Ezek mellé a tartalmas „emlékkönyvek" mellé most egy újabb társult: a MEDOSZ Történelmi Emlékbizottsága foglalta kötetbe az endrődi csendőrsortűz 40. évfordulója alkalmából a községben 1975. március 26-27-én rendezett ünnepségen elhangzott előadásokat, beszédeket, illetve egy hírlapi megemlékezést. Roniány Pál a tudományos emlékülésen elmondott elnöki megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy Endrőd a földmunkásmozgalom jelképévé nőtt, s az emlékülés tisztelegni és tanulságokat számbavenni jött. Pölöskei Ferenc izgalmas, szubjektív hangvételű, esszészerű előadása különösen problémafelvetései miatt érdekes: Hogyan élt tovább, illetve alakult át a Viharsarokban a századfordulós agrárszocialista eszmevilág a Tanácsköztársaság leverése után? Mi az oka annak, hogy a forradalmi mozgalmak központja a nagy mezővárosokból (Békéscsaba, Orosháza) Endrődre tevődött át? Vajon nem váltak-e az endrődi agrárproletárok egyszerűen a gömbösi politikai boszorkánykonyha áldozataivá, amikor a Gömbössel paktáló Kisgazdapárt oldalán fellépve hullatták vérüket? Orbán Sándor nagyívű, elméleti jellegű előadása következett ezután („A demokratikus agrárforradalom kérdései Magyarországon"), melyben az agrárprobléma elméleti és gyakorlati megoldásának 1848-1945 közötti évszázados vajúdásának okait és körülményeit vázolta fel. Szakács Kálmán: Paraszti politikai irányzatok a Horthy-rendszerben című előadása szintén sok érdekes kérdést vet fel: Az első világháború előtt nem alakult ki Magyarországon erőteljes, önálló paraszti politikai irányzat, s így az ellenforradalom első évtizedében a parasztság feladta önálló politikai képviseletét, a politikai küzdelmekben a nagybirtok és az agrártőke kiszolgálójává vált. Csak a két munkáspárt agrárpolitikájának 1930 körül történt helyesbítése után, illetve a gazdasági válság által teremtett új helyzetben gyorsult meg ismét a parasztság politikai önállósodása. Kónya Sándor - tovább szűkítve a vizsgálódás körét - A Gömböskormány parasztpolitikája címmel tartott előadást, sokoldalúan mutatva be, hogy e parasztpolitika lényege: egyrészt a nagybirtok feltétlen védelme, mindenféle földreform elutasítása; másrészt viszont - többek között a földreform-demagógiát is felhasználva - a parasztság minél nagyobb részének 381