Békési Élet, 1977 (12. évfolyam)

1977 / 3. szám - SZEMLE

között engedélyezett, de már kollektív szellemben működő szövetkezet alapításához. A szövetkezet alapításának célja kitűnik az iparügyi miniszter által kiadott iparigazolványból: férfi és női szabóipar gyárszerű gyakorlása - de hogy miként fognak majd gyárszerű iparűzést gyakorolni, bevallják az alapítók, akkor maguk sem tudták, hiszen megrendelőik még nem voltak. Az első megrendelő a megyei kórház volt, de a munkabért a tagok fel sem vehették, mert a kórház által befizetett összegből kellett berendezkedniök. Kezdetben otthon dolgoztak a tagok, akinek volt gépe. Közös műhelyük sem volt, és a bankkölcsönt a tagok házaira táblázták. 1947 végén már jelentős munkákat kaptak, 1948-ban pedig a MÁV Szegedi Igazgatósága is a rendelőik közé tartozott. Megnyerték az első csatát, amint a szerző megállapítja: 1954-ben a 62 tag már szalagszerű termelésben dolgozott és az első exportrendelés is befutott: 2000 darab férfiöltönyt szállítottak Belgiumba. Nem ingatta meg a szövetkezetet az ellenforradalmi lázadás sem 1956-ban. Sass Ervin sokat mondó, hangulatos fejezetekben mutatja meg a fejlődést, mint: „Exportra, legelőször", „A kibontakozás", „Épül a modern üzemház", „Ünnep és munka a jubileum évében." Az ország ipari fejlődésébe helyezve ismerjük meg a szövetkezetek funkcióját, rendeltetését, a gyáriparhoz való viszonyát. A fellendülést a 60-as évek közepétől számítják a szövetkezet vezetői, amikor már 520 a dolgozók száma, és a megrendeléseknek nehezen tudnak eleget tenni, mert három helyen dolgoznak, elavult körülmények között. De éppen ezek a körülmények késztetik őket a korszerű megoldásokra. Új üzemházat építenek, ahol a teljes üzemi munkafolyamatot modern gépekkel végzik a kezelésükhöz átképzett dolgozók. Sass Ervin munkáját áthatja, hogy a felszabadulással felszínre került társadalmi erők kezdeményezése, találékonysága milyen jelentős nemzetgazdasági és ideológiai eredményt ért el Gyulán. A kötetet 18 fénykép egészíti ki a szövetkezet életéből és létesítményeiről. Csende Béla könyve, békés-tarliosi szemmel Békés-Tarhos. Az első magyar állami énekiskola élettörténete, 1946-1914. Békés, 1976., 162 oldal szöveg, 24 oldal képmelléklet GYARMATH OLGA Mivel is kezdhetném Csende Béla Békés-Tarhos című könyvének méltatását? - nehéz eldönteni. Viták, beszélgetések, várakozás előzték meg már írás közben is. Ez a feszültség főként abból eredt, hogy még az iskola működése idején felmerült az az igény, hogy Tarhosnak írott története is legyen. A Békés megyei Levéltárnak a birtokában van olyan kézirat, mely a szervezés történetét feldolgozza. Aligha adódott volna jobb alkalom Csende Béla számára, mint a harmincadik évforduló! Mert egy fél emberöltőnyi élet telt el azóta, hogy Békés megye, a vidék is részt kért az országos gondból, vállalta a zenei anyanyelv tanításának Kodály megjelölte feladatait. A befejezettség ténye mindig rákényszeríti az embert az összefüggések meglátására, a lényeges elemek kiemelésére, az arányok meghatározására. Érzek ilyen írói szándékot is a könyv olvasása közben! A „Békés-Tarhos" iskola-monográfiának, élettörténetnek készült. Megírását, amint erre az Előszó is céloz, széles körű tudományos kutatásnak kellett megelőznie. Forrásanyagának gerincét a levéltárból való ún. „Tarhosi akták" képezik. Az az 52 doboznyi, féltve őrzött irattári dokumentáció, amelyet a gyulai levéltár évekkel ezelőtt megszerzett. Ezek a hivatalos, bizonyító akták és írások sokszor „eredetben" kerültek közlésre, hogy a találgatások és sokféle egyéni értelmezés helyett emlékeztessenek az igazságra. így vált közkinccsé az iskola szervező Emlékirata, melyet Gulyás György 1945. aug. 3-án, Békésen keltezve nyújtott be a miniszternek, vagy Békés képviselőtestületének 1946. július 13-án felvett jegyzőkönyvi határozata, mely szerint a közgyűlés egyhangúan foglalt állást az énekiskola 374